Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Kovács Kristóf András: A Másik

gito szubjektivizmusával szemben egy dialogikus világban él: „respondeo ergo sum”. Válaszolok, tehát vagyok. Válaszolok mert megszólított lettem. A megszólítást ilyenkor a mű és a másik befogadó, olvasó közvetíti. A megszólítás meghallása és a válaszadás közben, álltai készül a Mű, telítődik értelemmel a szöveg. A párbeszéd, diskurzus nem beteljesíti a Művet, nem telíti értelemmel a szöveget, hanem részes a szöveg és a jelentés, értelem találkozásainak folyamatában. Akkor történik ez a találkozás, amikor a befogadó, olvasó meghallja, majd megérti a szólítást, és kész, valamint képes is válaszolni. A válasz révén, a válaszkor lesz a Mű jelenvaló.

A szólítás meghallása azt is jelenti, hogy az ember meghallja az abban rejtőzködő kérdést. A megértés teszi a nézést látáissá, amiképpen a megszólítáist meghallottá. A meghallott megszólítás interrogációt implikál, mert „a kérdés mindig megelőzi a dolgot feltáró megismerést és beszédet. A beszédnek, amely egy dolgot fel akar tárni, szüksége van arra, hogy egy kérdés feltörje a dolgot”. (GADAMER, i.m. 254.p.)

Mindez a dia-logosz világában történhetik, abban, amelyben az embert embertől elválasztó távolság már nem átok, amelyben a lakomán való részvételnek nem akadálya, hanem a Másik megajándékozásának a lehetősége a „hosszú kanál”. Olyan világ a dia-logoszé, amilyen Ilia Mihályt is körülveszi.

Szemináriumon - a hallgatók köréhen - 1990-ben

116