Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Kovács Kristóf András: A Másik
keresztül léphet, mert a köztük lévő közbevettetés, távolság végtelenségét most ez a közvetítő teheti elviselhetővé. Tehát ez a gesztus abban a mozdulatban ragadható meg, amelyet a Tárgyról a Másik felé való fordultában kapott el az objektív. E szellemi gesztus lényegét jól kifejezi az a példázatos történet, amely a pokol és a menny különbségét mutatja meg ugyanazon a színtéren, ugyanabban a helyzetben lévő szereplőkkel. * Ha egy megsejtés meglátássá szilárdul, aligha kerülheti el belső fejlődésének következő stációját, a szándékká érést. A szándék azt jelenti, hogy a meglátás „ki akarja próbálni a világot” és látni, a maga szempontjai szerint láttatni, értelmezni kívánja azt. A szándékká érett meglátás világra irányultsága teremti meg a módszert: azokat a módokat, fogalmakat, eljárásokat, amelyeken megnyilvánulhat. Az ebben az észjárásban kialakuló módszer jellegéről összefoglalóan az a szándék állítható, hogy igyekszik szelíd" lenni. (Ez a beállítódás persze nem tartja feleslegesnek más, nevezetesen a szigorúságra törekvő szándékok megalapozását, a paradigmáik szerint való gondolkodást, cselekvést, de maga úgy tapasztalta, hogy számára ez az otthonosabb terep.) Erre a „gyengédségre” azért van szükség, mert a „szelíd” módszer nem tárgyakra irányítja a figyelmét. Nem az történik, hogy az Én úgy állítja a Nem-Én-t mint tőle független, külső, tárgyi entitást, amelyet összefoglalóan Az-nak lehet nevezni. Az érdeklődés nem az önmagában-valónak tételezett tárgyra irányul, nem a külsőként, tárgyként megjelenő műre, vagy annak képi mivoltára, esetleg az értelmére, a jelentésére tendál. Egy differenciáltabb metanyel- ven lehetne azt is mondani, hogy nem az irodalmi művet mint Az-t, vagy a képet mint Az-t tüntetni ki ez a figyelem. Vagyis: nem Az típusú tárgy konstrukciója történik. Tehát ez a fajta érdeklődés — szándéka szerint — nem Az-t konstruál; preszuppozí- ciói miatt ilyen entitásokat nem is képes felfogni, ugyanis érdeklődésmódja nem alkot ilyen önmagában-való tárgyiasságokat. Hiszen ebben a gondolkodásmódban elsősorban nem a Tárgy érdekében mennek végbe a történések. A tárgyiasságok Az típusán belül létezik egy másik speciés is, a számunkra-való osztály. Ez az észjárás, a „szelíd-módszer” mégcsak nem is ilyen, számunkra-való tárgyiasságokban gondolkodik. A tárgyiasságok ezen osztályára ugyanis körülbelül az jellemző, hogy az ember, az emberi érdekében történik mindenfajta konstruáló- dás. Abban a korszakban, amikor a zárt rendszerekbe vetett hit (sokakban már) megingott, amikor a pluralitás megtűrése következtében funkcionáló realitásnak inkább csak az (ideiglenesen szerveződött — és nem szervezett) értelmezői közösségek mutatkoznak, amikor a prioritás kérdése eldönthetetlennek tűnik (a hatalmi szférán kívül), amikor belátható, hogy a hatalom által támogatott prioritások jelentős károkat okoztak (és okoznak) a kultúrában, tudománybein — és felmérhetetlen szenvedéseket és borzalmas irtásokat a történelemben, akkor vajon a lelkiismerettel harmóniában működtethetők-e olyan rendszerek, amelyek még mindig csak az általános és olyan keveset érő, hatástalan humanizmus jegyében funkcionálnak. Ez az a gondolkodásmód, amely az ember érdekében igyekszik lehetőleg mindent alárendelni. Pedig nem az ember érdeke a legfontosabb, hanem a másik emberé, a másik félé, a Másiké, azé, akivel (éppen) szemben állok, aki a: Te. Mindez persze nem jelent valamilyen szigorú és radikális szakítást valamiféle e- lőbbi(nek), korábbiínak deklarált) szemlélettel és észjárással, inkább csak egy szelíd elfordulásról és hozzád-íoráv\ásró\ lehet szó. Azért is lenne abszurdum valamiféle szigorú szakítás, mert már maga ez a deklarált szigorúság is contradictio in adiecto lenne, és emellett minden hasonló gesztus veszélyeztetné a gondolkodás 114
