Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Kovács Kristóf András: A Másik

és teljes kiszolgáltatottságban kénytelen élni mindhárom alapvető relációjában. Mert kiszolgáltatott mindenekelőtt az isteneknek, akiknek útjai megismerhetetle- nek és félelmetesek számára; most, csonka alakjában azért is kiszolgáltatott, mert a büntetés az ember intellektuális (ezzel együtt „istenmegismerési”) képességeit is meggyengítette.

Kiszolgáltatott másodsorban Erosznak, a közvetítőnek (202 e), aki itt a végzetes isteni ítélettel szemben valamiféle olyan kompenzáló erőt jelent, amely szintén az ember-fölötti szférából irányítja, befolyásolja az embert. Erosz a régi egységre emlékeztet, és vágyat támaszt arra, hogy az ember keresse az elvesztettet. A másikban. Az embernek ez a vágya transzcendens eredetű, mert nem nélkülözheti az istenek beleegyezését, sőt inspirációját; de e vágy által még jobban nyilvánvalóvá lesz az á- tok súlyossága és elviselhetetlensége: a hiány. Annál is inkább, mert a hiány minden betöltése hangosan beszél a betöltés elégtelenségéről (ezáltal lehetetlenségéről is), mert az ilyen sikertelen próbálkozások állandóan emlékeztetnek a hiányra — és mindig újrateremtik a vágyat annak ismételt betöltésére. Az elmúlásig. Mégis, ez az emlékezés, azután a hiánynak ez a gyötrő képe, majd a vágy űző ereje lesz az ember számárává legfontosabb kincs: egy máslét birtoklása - hiányának átélése és tudása révén. így Erosz az a hatalom, erő, amely egy elrejtett értéket megcsillantva egymás felé mozdítja, sodorja az embereket. Tehát ő van a közeledések, a találkozások mögött, ő az, aki inspirálja a szándékot. Arisztophanész előadásában Erosz a „legigazibb barátja az embernek” (189 d), hiszen az igazságot akarja helyreállítani, ami az isteni teremtésnek a büntetés előtti állapota. A helyzet attól lesz tragikus, hogy a mostanit megelőző állapotnak a rekonstruálása nem következhet be, mindeközben a rekonstruálásra való törekvés az individuum számára állandóan megismétlődő parancs. Egy befejezhetetlen, az ember számára végtelen kontinuitás formálódik, mert „szüntelenül kejesi ki-ki a maga másik felét” (191 c). Az emberek közötti különféle szintű, érdekű közeledések, találkozások egy jól artikulált mitológiai rendszer elemeivé válnak azután Szókratész interpretálásában (210 a-212 b).

Kiszolgáltatott harmadrészt önmaga és a többiek relációjában is az ember. Kiszolgáltatott önmagának, mert ebben a világképben nincs döntési lehetőség: az emberbe költözött Erosz inspirálására kénytelen állandóan vágyakozni a tőle elszakított után. Soha nem nyugodhat meg, nem hagyhatja abba elvesztett felének állandó keresését, annak minduntalan való megkísérlését, hogy helyreállítsa az eredeti egységet, tökéletességet. Erosz hatalma alá vetett. Emellett kiszolgáltatott a másik embernek is, akit hasonló átok sújt, aki hasonlóan kénytelen megszakítás nélkül keresni. És mindketten kénytelenek állandóan cipelni a sikertelen találkozások tömegének mindinkább növekedő súlyát.

A tárgytól messzire kerülnénk, ha most tovább elemeznénk e mélységesen tragikus képet az ember helyzetéről. De az elemzés kifejtettségének pillanatnyi állapotában is megmutatkozik a számunkra fontos vonás: bár tragikus, mégis a másik ember keresése, és a vele való viszonyban-levés az ember számára kijelölt — bár bejárhatatlan — út, mert „csupán külső jel szerint egész ember mindegyikünk, mert ketté vagyunk vágva (...) Kettő lett egyből, s most szüntelenül keresi ki-ki a maga másik felét” (191 c). A mítosz egy belátást sugall, azt, mely szerint az ember és ember találkozása mindig következmény, mert a találkozást megelőzi (és irányítja) egy már eleve meglévő szellemi szimpátia. Ember és ember találkozásának előfeltétele az Erosz, a már eleve funkcionáló kölcsönös vágy a közeledésre. A mítosz arról beszél, hogy a transzcendensben gyökerező tett a másik keresése, az ember létének mélystruktúrájában funkcionáló olyan alapmozgás ez, amely a felszínieket meghatározza, amelyben ezek gyökereznek. Tehát csak az a felszíni mozgás, tevékenység erősíttetik meg a világrend által, simul abba bele, amelyik ebből a gyökérből, ebből

112