Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Szekér Endre: Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt, 1947

Szekér Endre

Márai Sándor:

Ami a naplóból kimaradt, 1947

Ilia Mihálynak nagyon sok szeretettel hatvanadik születésnapjára - levél és virág helyett.

...„éppen önszemléletünkkel volt baj sokszor a történelem folyamán.“

(Ilia Mihály, Jelenkor, 1979)

A nyugati magyar irodalomról szóló rádió-beszélgetésben vett részt Ilia Mihály — gondoljuk végig! - Béládi Miklóssal, Czigány Lóránttal és másokkal együtt 1979- ben. S ekkor említette meg, hogy történelmünk folyamán önszemléletünkkel, önvizsgálatunkkal, önismeretünkkel sokszor baj volt. Úgy hisszük, hogy a XX. századi magyar irodalomban Márai Sándor naplói — itthon és az emigrációban írt kötetei — hozzájárulnak ahhoz, hogy e kb. negyven év történelmét, írói-emberi sorsát jobban megismerjük. S ugyanakkor a napló, az önvallomás, az író benső világának feltárása - önmagunkat is alaposabb önvizsgálatra, önismeretre, önkritikára sarkall. Márai Sándor naplóiban — hasonlóképpen az e műfajú alkotásokhoz — egyszerre van jelen a külső világ és az író belső világa, a történelmi események, a különböző útiélmények, a művészeti események,*az írói olvasmányok stb. Az évek sorrendjében, az időrendben rögzített események természetesen átszűrődnek az író egyéniségén: vannak, amelyek fennmaradnak, részletesebben ír róluk, és vannak olyanok, melyek eltűnnek, az író számára lényegtelenek. Az írói ábrázolás a naplóban még szubjektivebb: az egyik mikroszkopikus közeire kerül, a másik eltávolodik. Márai regényt ír, esszével, versprózával kísérletezik. ASzindbád hazamegy című regényében Krúdy Gyula álruhájába bújik, így tesz kétszeresen személyes írói önvallomást. Küzd az íróban a csaknem lírai önkifejezés és a rejtezkedő, közvetett írói megnyilatkozás. Az Egy polgár vallomásai című szociografikus hitelességű önéletrajz kiszélesedik, tágabb társadalomrajzot is ad. A címben az író is fontosnak tartja a „vallomás” kiemelését: csaknem valamennyi művében az írói egyéniség benső titkait árulja el. S közben többször elárulja a műfaji keresését: inkább valamiféle műfajnélküliséget szeretne, kételkedik a naplók őszinteségében, húzódozik a rendszeres naplóírástól. Végül megírja az 1943-1944-es naplót, később az 1945-1957 közötti időszakot. Emigrációjában még fontosabbá válik a napló műfaja, az írói önvallomás effajta megnyilatkozása. Talán újra előkerül a szeretett Jules Renard naplója: „minden napló menekülés”. Márai is a naplóhoz menekül évtizedeken át, hiszen mindig vallania kell a világról, önmagáról, mindenről.

Márai naplókötetei mögött — terjedelmes kiadatlan anyag maradt. Vörösváry István, Márai műveinek kanadai kiadója jegyezte meg az 1945-1946-os kimaradt naplójegyzetek közlésekor, hogy részben a tapintatosság, részben a terjedelem miatt hagyta ki az író a napló egy-egy szakaszát. Hozzá kell tennünk azt, hogy az írói alkat igényessége is megnyilatkozott ebben a terjedelem-csökkentésben. Márai sűrí102