Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Vekerdi László: Európa „három történeti régiója” között - „valahol utat tévesztettünk”?

gazdaság részévé válni, egyszersmind pedig a felvilágosodást állami üggyé tenni, oly módon „civilizálva” alattvalóit, hogy azok megmaradtak alattvalói (nem pedig „civil”) társadalmi minőségükben.” így azután míg Nyugaton az abszolút állam — idézi Szűcs Jenő P. Andersont — „kárpótlás volt a jobbágyság megszűnéséért”, addig Keleten „eszköz volt a jobbágyság megszilárdításához.” Ám ő maga pontosabban fogalmaz: „míg a nyugati modell a jobbágyság megszűné­sén, a keleti a jobbágyság prolongálásán alapult.” És pontosan látja azt is, hogy mindkét modell alapvető feltételeihez tartozott az expanzió lehetősége, egy gazda­sági és katonai agresszivitásé, amely Nyugat-Európához csatolta mintegy „appen­dixként” Amerikát, Oroszországhoz Szibériát. „Ami a kétirányú expanzió közé esett, az volt Közép-Kelet-Európa.” De szegény Közép-Kelet-Európa nem csupán földrajzilag nem tudott hová terjeszkedni, beszorítottá vált gazdaságának és társa­dalmának fejlődésében is. Mert bár a nyugati gazdaság-világ része volt, „csakhogy annak már a középkor óta eleve gyengébb infrastruktúrájú és gazdasági szerkezetű perifáriája.” Kivált súlyosan esett latba a városgazdaság fejletlensége, városok ugyan voltak, de a nyugatihoz fogható, együttműködő városhálózat nem. így Nyu­gattal ellentétben a parasztnak még akkor se nagyon lett volna hová mennie, ha szabadon mehetett volna. Még rontott a helyzetén a Nyugat nagy földrajzi, katonai és urbánus expanziója miatti agrárkonjunktúra, amely a robotoltató nagybirtok termelését juttatta előnyös piaci helyzetbe. ,A következmény az lett, hogy e térség nemességének 1500 után pontosan az sikerült, ami Nyugaton az 1300 utáni refle­xek megbénultával ott meghiúsult: a válság terhének áthárítása a parasztságra.” A parasztság és a mezővárosok-városok polgársága viselte az egyre növekvő adó­terheket, a nemesség — amelynek számaránya e régióban mindenütt többszöröse volt a nyugatinak vagy akár a keletinek — teljes egészében mentesült, épp ez volt féltve őrzött „szabadságának” legfontosabb eleme, melynek védelmében mindig egy­ségesen lépett föl, még ha amúgy akadtak is ellentétek nemesség és legfölsőbb arisztokrácia között. A köznemesség így végig a legfölsőbb arisztokrácia függvénye maradt, és soha nem tölthetett be hasonló politikai szerepet, mint Nyugaton a hiva­talnoknemesség vagy pláne a polgárság. így itt a „politikai test” jellegzetes kelet-eu­rópai „csonkasága” társult „nyugatias”, de hiányos és periférikus gazdasági szerke­zetekkel; így lépte át Kelet-Közép-Európa az újkor küszöbét. „A korai újkor e térségben éppen e kettősség miatt nem egységes modellt, hanem többféle modellva- riánst produkált — mintha csak a térség végigzongorázta volna a lehetséges variáci­ókat.” Három modellvariánst vázol Szűcs Jenő: a lengyelt, a poroszt és a Habsburg-biro- dalmat. A lengyel nemesség elvi „antiabszolutista” alapon maga vette kezébe a ha­talmat, és ebben a különös nemesi respublikában „antimerkantilista” politikát foly­tatott, előnyben részesítve a külföldi kereskedőket a hazaiak felett. Épp az ellenkező utat követte Poroszország: a Junkerek „feladva örökölt nyugatias helyze­tüket, egy olyan minta-abszolutizmusra rendezkedtek be, mely a maga katonai-bü­rokratikus szerkezetével valamennyi európai abszolút állam közül legközelebb állt a keleti modellhez — jóllehet ezt nyugatias precizitással valósította meg.” A Habs- burg-állam, miután politikailag és gazdaságilag egyaránt kiszorult Nyugat-Euró- pából, „a maga közép-kelet-európai politikai keretei közt rendezkedett be egy nyu- gati/ipari/-keleti/agrár/ gazdaságszerkezeti munkamegosztásra.” S ezen belül megpróbálta a lehetetlent: egyensúlyt teremteni a lengyel és a porosz változat kö­zött. De nem volt következetes. A cseh főnemességgel szemben a legszigorúbb po­rosz utat követte, a magyarokat viszont hagyta egy kicsit „lengyelkedni”. Erős arisztokrácia hiányában meglódult a cseh polgárosodás és urbanizáció: a büntetés jutalomnak bizonyult, a magyar nemesség jutalmazása viszont épp az ország bün­94

Next

/
Thumbnails
Contents