Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)

már csak érezhető politikai, szemléleti különbségeik is lehetetlenné tették. De egészében jól megvoltak. Mindennapi, élőszavas megnyilatkozásaiban Király egyébként is rugalmasabb volt, mint nyilvános megnyilatkozásaiban, s a népiek iránt is engedékenyebbnek mutatkozott. A népiekkel rokonszenvező Ilia Mihályt is tudta tolerálni. És, megítélése mai mélypontján sem feledhető, széleskörűen tájékozott, jól képzett, kimondottan okos ember volt; nehezen besorolható, bonyolult képlet. Nyitottsága az övétől különböző beállítódottságok számára is nyújtott kapcsolódási pontokat.

Ilia Király főnöksége alatt lett (1959. február 1-i hatállyal) tanársegéd, s doktoriját is Királynál védte meg 1960-ban. Ez a disszertáció, bár beleillett Király professzori profiljába, teljesen önálló munka volt, korábbi témájából, Juhász Gyula kritikai fogadtatásának földolgozásából nőtt ki. Juhász akkoriban mintegy „hivatalos” témája is volt, tanszéki alkalmazásának egyik indítéka a Juhász kritikai kiadás munkálataiban való részvétele volt. Disszertációként, érthetően, e gazdag, s akkor jórészt föltáratlan problémakörnek egy relatíve önálló, Juhász Gyula személyén túlmutató mozzanata kínálkozott: A Holnap története. Az elkészült dolgozat, amely máig a legrészletesebb és legpontosabb földolgozása a nagyváradi irodalmi szervezkedés történetének, teljes terjedelmében — érthetetlen módon — nem jelent meg; de két, viszonylag önálló fejezetét közölte az egyetemi acta. A Holnap születése 1960- ban, az irodalmi acta 1. kötetében, A Nyugat és A Holnap pedig 1961-ben, a 2. kötetben jelent meg. (Mindkettőből különlenyomat is készült, s így az Irodalomtörténeti dolgozatok című sorozat 13. és 26. füzeteként is hozzáférhető.) A disszertáció egésze több szempontból is érdekes. Figyelemre méltó, hogy a népi írók vonzásában formálódó fiatal kutató, első jelentős irodalomtörténészi vállalkozásában mégsem velük, hanem a modern magyar irodalom hőskorának eseményeivel foglalkozott. Ez már alighanem annak az önmagát is korrigálni tudó nyitottságnak a jele, amely egész pályáján végighúzódik, s az önkorrekciók folyamatává teszi pályáját. De legalább ennyire érdekes az is, hogy már ekkor irodalomnak és irodalmi életnek az összefüggései izgatták, s már ekkor tanújelét adta az értékképző kulturális folyamatok iránti érzékének. Az a mód, ahogy A Holnap eseménytörténetében észrevette a magasrendű intellektuális és művészi teljesítmény föltételeit és lehetőségeit, — már az irodalomszervezőt sejttették. Érdeklődésének és fogékonyságának másik pillérét teszi viszont láthatóvá következő, 1962-ben megjelent acta-cikke. Ez Juhász Gyula költészetének 1908 és 11 közötti motívumait vette számba. A dolgozat persze elsődlegesen a Juhász kritikai kiadás munkálataihoz igazodott, hiszen Péter Lászlóval közösen ő kutatta föl és rendezte sajtó alá Juhász költői életművét, s ehhez kellett a versek poétikai filológiai fölmérése is. Mégis, jól láthatóan, e tanulmány esetében egy autonóm érdeklődés is megnyilvánult: a költészet, a költői világkép motívumhálókon keresztül való megragadásának igénye. A vershez, Juhász költészetéhez is, persze másképpen is lehetett volna közeledni, de ez a megközelítés volt az, amely kamatoztatni tudta a vers részletekbe menő, pontos ismeretének s más versekhez való genetikai és tipológiai kapcsolódásának tanulságait. Módszere lehetővé tette, hogy úgy férkőzzön közel egy költői világképhez, egy költészet centrumához, hogy magiakból a versekből kiindulva félretolhatta a kor kínálta ideológiai prekoncepciókat. E választása, persze, az adott politikai viszonyok között nyilvánvalóan védekezés is volt az átpolitizáltság ellen, de nemcsak az. Benne van egy autochton, az irodalom saját létmódjával számoló irodalomértelmező eljárás lehetősége is.

Közben persze a tanszéki viszonyok is változtak. 1960 őszén, bár formálisan Király István még a tanszék élén maradt, egy szemeszter erejéig Pándi Pál vezette a tanszéket. (O 1961 január végén már távozott is.) Majd, 1960 február 1-i hatállyal Szauder József került a tanszék élére. Szauder ugyan maga is csak néhány évig,

62