Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)
1965. október végéig volt Ilia főnöke, de szegedi évei így is gyümölcsözőek lettek Dia számára. Az új tanszékvezető, aki párhuzamosan a „régi magyaros” tanszéket is irányította, nagyformátumú tudós és kiváló, munkatársait is ösztönözni tudó pedagógus volt. Vele - vallja ma is Ilia — „igen jó volt együttdolgozni, rendszeresen ellenőrizte, hogy mit csinálunk (ez Kovács Sándor Ivánra és rám vonatkozott leginkább), olvasmányainkról kikérdezett, minthogy erősen érdeklődött a XX. századi magyar irodalom iránt (Krúdy, Babits, Kosztolányi), sőt a festészet iránt is, én sokszor beszélgettem vele XX. századi témákról is. Óráimra bejárt, megbeszélte velem az óra hibáit és javaslatokat tett. Nem véletlen, hogy a Kovács Sádor Ivánnal együtt lakott tanári szobánkat Szauder-istállónak hívták az egyetemen.” „... ő szoktatott rá, hogy mindent el kell olvasni. Igazi tanszékvezető volt. [...] sok mindenre megtanított, műveltsége más volt, mint Királyé, és nagyon széles volt művészeti érdeklődése.” Bizonyos, hogy ez a néhány év, Király átpolitizáltsága után, jótékonyan mélyítette el Ilia esztétikai fogékonyságát. Véglegesen „nagy olvasó” lett, aki most már minden olvasmányélményét az irodalomra vonatkoztatta, aki mindent az irodalom megértésének szolgálatába állított. S egyre fölkészültebb, rutinosabb tanár lett maga is. Az egyetemi hierarchiában is előrelépett, 1964. január 1-jén — Szauder kezdeményezésére - adjunktussá nevezték ki. Szauder utóda 1965 őszén Tamás Attila lett, s ez megint új szakmai lehetőségeket jelentett. De Tamás Attila már nem mester, hanem - igaz, jótékonyan ösztönző — barát volt. Ő is „sokat segített”, vallja róla Ilia, „más irányba vitte érdeklődésemet, mint addig volt, az elemzés, műelemzés, irányzatokban való gondolkodás stb. volt az ő újdonsága.” Ennek a kb. 1966-ig tartó, másodlagos tanulási korszaknak három fontos eredménye külön is megemlítendő. Időben a legkorábbi, de az eredmények közzétételét illetően hosszabb időre elnyúló eredmény a Juhász Gyula kritikai kiadás elkészítése volt. Ezt, persze, Ilia Mihály nem egyedül hozta létre, a munkát Péter Lászlóval és - kisebb részben - Grezsa Ferenccel végezte. De Dia szerepe mind a versek három kötete, mind a publicisztikai kötetek esetében meghatározó volt. Az anyag összegyűjtése, szövegkritikája, magyarázó jegyzetekkel való ellátása jelentős filológiai teljesítmény: minden további Juhász-kutatás alapja. Eredményeként Ilia kitűnő filológussá vált, aki munka közben részletekbe menő, széleskörű tájékozottságra tett szert, s irodalom és társadalom összefüggéseinek olyan dokumentációját ismerte meg egy jelentős költő példájában, amely lehetővé tette saját önálló tájékozódását. Más jellegű, de rokon eredménynek tekinthető a Hatvány Lajos Esztendő című folyóiratáról írott acta-cikke (Hatvány Lajos folyóirata: az Esztendő-, 1965). Ez meg- intcsak filológiailag jól megalapozott írás, s az irodalmi élet lényeges vetületét vizsgálja. De a dolgozat érvelése, egész szempontrendszere mutatja, jóval több ez, mint egy alkalmi esettanulmány. A szerkesztői észjárás mutatkozik meg benne, s a történeti anyag részben egy formálódó szerkesztői szemlélet ellenőrzésének eszköze, részben pedig a lehetséges gyakorlat egyik, hibákat is fólismertető mintája. Önmaga szerkesztőként való fölépítése. E két eredmény más területen való kiegészítése és továbbfejlesztése az Egy vers értelmezésének lehetőségei című, 1966-os acta-cikke. Ez Ady Endre Az ős Kaján című nagy, összegző versét elemzi, s a vers egyik lehetséges olvasatát adja. Nemcsak azért érdekes, mert egy nagy, összefoglaló vers minuciózus értelmezését kapjuk benne. Tanulságos az a módszer is, amelyet ez a tanulmány követ (s amely valamiképpen egyetemi szemináriumain is visszatért). A versből kiinduló, minden külső adatot a versre magára visszakapcsoló, a rejtett jelentéseket fölszínre hozó értelmezés ez: úgy képes beszélni a szövegről, hogy annak nyelvi jellemzőit részesíti maximális figyelemben. Látható, a szerző sokat tud Ady- ról, az Ady-irodalomról, de az elsődleges számára maga a szöveg, amelyet önelvű 63
