Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Szekér Endre: "Csukd be a század ablakát" (Baka István: Sztyepan Pehotnij Testamentuma)

Csaknem epilepsziás rohamnak tűnik a tenger hullámzó szája, rángógörcsei. Benne az örökös gyűlölet-hullámokat érzékek. A konkrét tenger-kép alig marad meg: átalakul a fröcsögő nyál tengerévé, a hajdani szovjet népek tengerévé. Itt már nem válik el egymástól a tenger és a kor ábrázolása: a kongresszusok küldötteinek „fröcsö- gését”, „nyál-tengerét” idézi Iljics szemöldökével, s a november hetedikén menetelők és a dísztribün képe, is eszébe jut a parton állva, a hullámokat nézve. A tengerhez című versének egyik sora, a határőr megjelenése a kutyával - összecseng a Brodszkij-vers őrkutyáinak emlegetésével.

Ellentmondásos világban élünk - érezzük mindnyájan. De ezt a mindennapi közérzetet a költő összetettebben fogalmazza meg. Ezeket a végletes ellentéteket a Rachmaninov zongorája című versében így látja és láttatja: Oroszhon ellöki magától Rachmaninovot, „hófutta sík a zongorád”, s honvágy emészti „vad szívlökés vak vodkabűz” közepette. A sötét, a hó, az üszők, a fagy, a vodka, a száműzetés és Puskin és Rachmaninov - mind ott kavarog e versben. S a Rachmaninovnak ajánlott Prelüd című versében is a sötét vágányokon álló vonatokkal, a váltókkal, a hideg széllel a pokolt is szeretné „bemutatni”. Egy kép: „S állnak pokolból fölfelé növő / Jégcsapok éjlő obeliszkjeid...” A zenei motívumokhoz kapcsolódik a Hideg teremben hölgyek és urak című verse, mely valamilyen hangversenyre utal. A különös módon egybemosódó élmények között felködlik a múlt a puskatussal, az üvöltöző matrózzal, a vöröskatonával, a bolsevikokkal. S közben ott vagyunk a hideg hangversenyteremben, hibátlan, ránctalan frakkú zongoristával, drága bécsi zongorával, Chopinnel és a Prelüddel. S még ezen is túlmutat, a vers összetettségét érzékeltető „lezárással”. Hisz itt, ekkor a hangversenyen véget érhetett a Prelüd, de ugyanekkor gondolhatunk egy kor lezárására és az élet befejezésére is. („S a kor és az élet is ha le- / Csapódik ránk a lakkozott fedél”.) A Baka István, verseknek ezt az összetettségét, a múlt és jelen motívumainak sajátos összefonódását távolról hasonlíthatnánk József Attila komplex költői képeihez vagy Szilágyi Domokos vendégszövegekre épülő összetett verskompozícióihoz. Hiszen az előbb említett hangverseny-versben még ezernyi rejtettebb összefüggés is benne rejlik: a puskatussal betört ablakról, a szuronyra tűzött emberekről, a húrok elhallgatásáról, a „Hej bunkócska” új divatjáról stb. S a művészversek közé tartozik a Hodaszevics Párizsban című, amelyben az 1939-ben Párizsban elhunyt orosz költőt idézi fel. A magányos orosz költő keserűen kiált fel, hogy „csukd be a század ablakát! Elég volt!” Visszautasítja társai és az egész világ kisszerűségét, mind jobban elfordul mindenkitől, s magára marad. Bizony a párizsi padlásszobától már nagyon távoli az ifjúkorában szeretett Moszkva és Pétervár. Visszájára fordultak itt Baka rímei: a költőt elborító szenny s a ráboruló menny — helyett: „ránk borul a szenny” és „torkig ér a menny.”

Sztyepan Pehotnij pétervári és moszkvai mindennapjaihoz hozzátartozik a művészet, a Nagyszínház (a Balsoj) az irodalom. A Szentpéterváron újra című versében feltűnik Mandelstam, Ahmatova és Biok. Otthon van még Hodaszevics, aki „hering- gel a kezében” mászkál. Puskinról beszélnek, Ivanovékhoz mennek, Kantról vitatkoznak, Saljapinra emlékeznek, Chopint hallgatják. S a téli utcán Szentpéterváron Puskin vagy egy rendőr árnyékát látja. S amikor az Alászállás a moszkvai metróra verssorait írja, az alvilág, Hádész jut eszébe, Kháron trolibuszaival, a csarnok Szkülla-szájával, a mozgólépcső Kharübdisz-nyelvével. S ő meg a költő pedig Orpheuszként megy a pokolba is..., hogy Mását, Euridikéjét megtalálja. Sohase feledjük el a Baka-Pehotnij-versek állandó korábrázolását, hiszen ő is - mint mindannyian — benne élünk a korban, nem tudunk elzárkózni a tegnaptól. „Vérszag” érződik, „hetven éve” vakon bolyongunk, „elúrhodott” az aggkor, a színházi fináléban „magába mint verembe hull a nép”, — állapítja meg. Az ég — társbérleti, a konyha közös, „hörög a bérház-állat”, Oroszhon mellkasa „hullafoltos”. Mindennap mindenütt

99