Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Szekér Endre: "Csukd be a század ablakát" (Baka István: Sztyepan Pehotnij Testamentuma)

együtt vágytunk az orosz téllel és történelemmel, Katalinnal és Leninnel, a Pravdával és a tankokkal, a társbérlettel és Puskinnal.

„Testamentumot, szörnyűt, írni / És sírni, sírni, sírni, sírni”-írta Ady, akinek testamentumában valamiféle fáklyafustös-ezüstös sejtelmességélt. Baka István is testamentumot akar írni — főleg Sztyepan Pehotnij álarca mögé bújva, de felhasználva Brodszkij versvilágát, Kormos István Yorickjának hőmérőtokját, s talán a svéd Bellman „Fredman episztoláinak” ötletét. Baka István Fredmant is átgyúrja, szonetteket fogalmaz nevében, ál-Bellmanként — ál-svédként Csatlós Jánosnak: „Vendég vagyok még e világban, ám / a házigazda sűrún sandít már az / órára...” S talán ezekben a szonettekben szorítja vissza a különböző élményeket, s itt sűrít legjobban a babitsi szonett-formában. A „vendégként” élő költő meg-megrettenve tekint az Úrra, szeretne még tovább ülni az élet terített asztalánál. A Babits-vers Alfája és Omegája itt válik a Baka-vers elidegeníthető szövetévé, az asztalvégen ülő, megbocsáj- tásban bízó költő alakját rajzolva meg. A Testamentum című versében újra eggyé vált Baka és Pehotnij alakja, mindketten számvetést készítenek, testamentumot fogalmaznak. A pétervári hideg talajtól idegenkedik, naposabb, déli vidékre vágyik. Sok ott a pétervári temetőben a blokád idején meghalt, a különböző korszakokban kivégzett forradalmár, a szibériai lágerekben meggyilkolt, elpusztított ember. Egy virágos, kedves, kis Moszkva-széli temetőre gondol — a feltámadásig. Baka István hihetetlenül tömör, babitsi sűrítettséggel és Kormos-Yorickot idéző fintorokkal formált versvilágában a magyar költészet magaslati levegőjét érezzük. A Sion-hegy alatt Adyjának perlekedő-vádló-önvallomásos hangja szól Baka-Fredman szonettjéből: „Vagyok, akár a mustármag, melyet / szádból kiköptél, ám a földbe vetve, / én legparányibb, felnövök egedbe, — / fészkelhet rajtam angyalsereged.” (Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994)

100