Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Szikra János: Ez egy jó buli! Elnézést, hogy sírok… (Öt vallomás a magyar kárpótlásról) - (szociográfia)
a paragrafusok között. A három kárpótlási törvény útvesztőiben. Pedig e veszélyre már több mint két éve, 1991-es 35. számában így figyelmeztetett a Heti Világgazdaság: „A jogosultak jó része rendkívül tájékozatlan, vagy nem ismeri tényleges lehetőségeit, vagy egyszerűen nem hajlanadó tudomásul venni azokat. Eredeti formá- ban-értékben szeretné visszakapni tulajdonát.” Vastag, békebelien vastag a fal. Hét-nyolcszáz nap kellett, míg több ezer kárvallott tehetetlensége e csekély módosításra késztette a kormányt. „Kárpótlási jegy privatizációhoz eladó, milliós tételben is. ■ Kárpótlási jegyet vennék, készpénzért. ■ Kárpótlási jegyet veszek! ■ Kárpótlásijegy-befektetés! Már 180 nap után 100 százalék! ■ Kárpótlási jegyet napi árfolyamon, azonnali kész- pénzfizetéssel vásárolok. ■ Kárpótlási jegyet vennék készpénzért. ■ Kárpótlási jegyet veszek napi áron. ■ Kárpótlási jegyet vennék. ■ Kárpótlási jegyet veszek. ■ Kárpótlási jegyet vásárolnánk ár és megegyezés szerint. ■ Kárpótlási jegyet veszek, kedvező áron. ■ Névértékben eladó 430.000 Ft értékű kárpótlási jegy, határozattal. ■ Kárpótlási jegyet magas napi áron vásárolok. ■ KÁRPÓTLÁSI JEGYET és egyéb forgalomképes értékpapírt magas napi áron vásárolok. ■ Kárpótlási jegy, 270.000 összegű névértékben, határozattal, eladó ■ 790 000 Ft értékű kárpótlási jegy eladó, határozattal 80 százalékért.” Találomra ütve föl az 1993. december 17-kei Népszabadság hirdetési rovatát, íme az aznapi kereslet-kínálat. Országos napilap. Hány van belőlük? Mennyi megyei, regionális lap és hány ezer informális csatorna? Pedig, pedig... Bár törvényes módon történik ez az értékpapír-csere, egyetlen dolgot kellett volna a törvényhozó parlamentereknek és a törvény végrehajtóinak az érintettek tudomására hozni és minden humánus eszközzel az elméjükbe vésni: nem szabad eladni a kárpótlási jegyeket! Bűn megválni tőlük. Egyedül földtulajdont (szántót, erdőt, szőlőt, rétet, legelőt) vagy házingatlant érdemes érte venni. Különben elkótyavetyélik a maguk s az elődök vagyonát. Jól tudják ezt szerte a hazában, furcsa módon azonban éppen a régi vagy leendő földművesek kezéből csúsznak ki legkönnyebben és legkorábban (névértéken alul) a kárpótlási jegyek. Hogy azután egy-egy falusi körzeti orvos, téeszelnök, vállalkozó, befolyásos hivatalnok, kiskirály, adószakértő, jogász, tőkés vagy spekuláns vagyonát gyarapítsa a kárpótlási jegy névértékének legalább a százszorosát érő fold. Ráadásul megalapozott diagnózis szerint még az ezredfordulóig a mostani többszörösére emelkedhet a fold ára. Mire azonban észbe kapnak azok, akikért a három törvény született, újra és immár visszavonhatatlanul kisemmizettekké válnak. Sőt, nyugodtan használhatjuk több százezer emberre érvényesen a múlt időt: kisemmizettekké váltak. Szerencsére ellenpéldákról is szólhatunk. S tíz év múlva nyilvánosságra kerülnek majd az átrajzolt vagyon- és birtoktérképek — legyen szó bérházról, családi üzletről, kárpótlási jegyből szerzett tőkéről vagy földről. Az eredmény magáért fog beszélni. A kárpótlási törvények által juttatott jegyek többségéért földet vásárolnak. Ezért talán nem haszontalan leírni a könnyebb eligazodás végett: 1 katasztrális hold 1600 négyszögöl azaz, 0,5755 hektár. 1 magyar hold 1200 négyszögöl, vagyis 0,4316 hektár. 1 négyszögöl 3,6 négyzetméter. A lélegzetünkkel fűtöttünk Gödöllő Város Földrendező Bizottsága minden pénteken 15-17 óráig a Városházán fogadja a folvilágosításért, tanácsért hozzá fordulókat. 1993. november 5-ikén 20
