Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Kautzky Norbert: Máté versek (Máté búcsúzik, Máté vándorol, Máté könyörög)
A harangok megváltó kondulása Múltat jövőt egyaránt ismeri És ráborul a vándor éj szakákra Máté könyörög Mátét szombaton visszahozták Koncertre mentek a szülők Vasárnap estig a mienk Befűtöttük a régi kis szobát Elvégre Máté hazajött Valamit láttam a szemén Valami nagyon gyanúsat A fájdalom úgy rezzen Mint hangvillán a hang És rájövök Úristen A koldus szeme az övé Ki alazsminát kéregét Egy koldusszegény kisfiú Játszik a Nagyival Rámkiált felesleges vagyok Erősítgeti a vér az nem piros A macié a sárga manókáké a zöld Összenézünk A vérrel mit akarhat Válaszoljon a nevetés Ahogy azelőtt mindig Máté nevetne de a sírás A könny drágaköveit A gyöngyöket az árva arcon Láthatjuk sűrűn hullani Legszívesebben felüvöltenék Nyüszítő állat hangján Akit a kölyke hiába keres Holnap hazamész Anyuhoz De azt feleli nem megyek Amint feláll megrémülök Mert úgy biceg mint Nagyika Pedig Máténak nincs baja A kisfiú csak könyörög Otthon legyen az új lakás Jelenti kimondatlanul A lélekfelszabadítást 1993 18
