Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Kontra Ferenc: Fogolycsere (novella)

gáncs. Elővette a dobozból a motort, és a mutatóujjával megpörgette a kerekeit, közben mondta hozzá, hogy prr-prr.

I. szélesre húzta a száját, kergetőztek a szeplők örömükben az arcán, hogy megtudott valamit, amit elmesélhet Pocoknak.

Az elosztóemberek nem tudták feltartóztatni a várakozókat, a sor elindult befelé a kamionba, mintha utaznának, egymás hegyén-hátán próbáltak kenyérhez jutni.

Prr-prr lepillantott az erkélyről, és látta, hogy az udvaron keresztül két veknivel a hóna alatt igyekszik hazafelé a dadogós öregember. Eszébe jutott, milyen fogolynak lenni, akit kicserélhetnek egy doboz töltényért. Mérgében a kismotort a falhoz vága, az pedig darabjaira esett szét, gurultak a kerekei a szeméttároló körül, mintha egymást kergetnék; olyan parányiak lettek, hogy Prr-prr végleg elveszítette őket a szeme elől.

Apám megint elment három hétre, és itthon hagyta a régi pisztolyát, és most itt van nálam. Hoztam egy kötelet is...

Azt sem tudod, hogy kell lőni vele, mondta Fütty.

Ne nézz hülyének! Az én kezemben lesz végig, megértetted?

Csengetés és ajtónyitás, olyan olajozottan, mint a motor, a terv bevált, benn voltak, még mielőtt gyanút foghatott volna, vagy egyáltalán kérdezhetett volna valamit. Amikor Prr-prr a hátába nyomta a fegyver csövét, azt dadogta, hogy neki úgyis mindegy, felélte, amit lehetett. Fütty belülről ráfordította kétszer a kulcsot.

Azt sem tudod, hogyan kell szabályosan felemelni a kezed?

Dadogott valami érthetetlent az öregember, de a fegyver nem tágított erőszakosságából: a cső garatja szélesedett, befelé mélyült, és a szakadékban magát látta lefelé zuhanni. Tehát nem én kellek, nem az ölés nyújt élvezetet, fordult meg a fejében, és fordult vele a teste is. Maga is meglepődött a saját kiegyensúlyozott hangján, melyen felajánlotta, hogy vigyék, amit akarnak.

Nem ilyen egyszerű, nyomta a hasának a pisztolyt Prr-prr. Fütty lehajolt, és átfogta a lábát a kötéllel. A kezét is összekötötte. Ott fektették a földre, ahol állt, egy lépésnyire a fürdőszobától, kettőre a konyhától. Orra a futószőnyegbe nyomódott, aztán oldalra fordult, hogy lássa, mit csinálnak a gyerekek.

Párnákkal és paplannal elbarikádozták az erkélyajtót.

Leemelték a polcról a rádiót, és mint két műszerész, fölé hajoltak. Lepattintották a műanyag hátlapját, fellebbent róla a por. Kiszedtek belőle egy kis piros alkatrészt, amit Fütty a zsebébe tett. Visszarakták a készüléket a helyére.

Prr-prr összegyúrt egy újságoldalt, a tenyerében formázta, mint a hógolyót.

Úgysem kiáltok-tok, nem ár-ár-árullak el b-b-bennetek-teket.

Ki kellett tátania a száját, Prr-prr belenyomta a papírgolyót. Fütty pedig egy törülközőt tekert a feje köré.

Prr-prr ragaszkodott hozzá, hogy ő beszélje meg a fogolycsere részleteit, hiszen az egész az ő ötlete volt, II. csak kémkedett utána, és besúgta, hogy miféle foglyot ejtettek. Pocok levetette a sapkáját, és hajlandó volt tárgyalni vele foglyaik kicseréléséről, akik minden szempontból megfeleltek a feltételeknek, ahogyan a tévében látták a hasonló eseteket. Fütty az oszlop tövéből szemlélte, hogyan húzzák meg krétával átlósan az útvonalat az udvar felszikkadt betonján keresztül.

13