Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Kontra Ferenc: Fogolycsere (novella)

gyot koppantak a karosszérián, gyorsabban pergett róla a festék, mint valaha, lövette az idő sortüze, behunyták a szemüket a zajtól, szétpattogtak a töltények egy pillanat alatt, mint a repeszek.

Ezzel fütyüljetek! Most fütyülhettek, kiáltotta Fütty, aki nagyon büszke volt a tudományára.

Pocok elhatározta, hogy a beretka mellé egy golyóálló mellényt is kikönyörög az apjától.

A járókelők megszokták a vezényszavakat a gyerekek szájából, csak a fázás rázta meg őket jobban az ürestöltény-csörömpölésnél, a megállóhoz siettek. A buszra vártak, de csak a szél jött.

Prr-prr úgy érezte, hogy Íjnak lett a bátorságán, keresztüllőttek rajta. Vissza kellett szereznie a maga terét az udvaron, még el sem múlt a homlokán a kékség, amit 1.-től kapott, máris hálával tartozott Füttynek, amiért kimentette, tehát neki kell ellopni a töltényt. Egyet az apjától, észre sem veszi, hiszen maga sem tudja, hányat lőtt ki újévkor. Meg lehet reszelni, kisebb darabokra osztani, az adagokat fém golyóstollbetétben tömíteni, és a hatást a konzervdoboz akusztikájával erősíteni; de még valami kell hozzá az alkoholozott kanócon kívül, és azt egyébként is csak Fütty tudná megmondani, mert ő bütykölt ilyesmivel. Visz mindjárt kettőt, hadd tátsák a szájukat a menekültek, úgysem hallottak még akkora durranást az udvaron.

Pocok kikönyökölt a szélvédőn, mert az nem volt az ezerháromszázason, úgy figyelte, hogy mit reszelget az ellenség, minek a szardíniásdoboz, mit méricskélnek kiskanállal, és mindezt miért nézik olyan áhítattal a kislányok, akiket azelőtt nem szoktak komoly dolgok közelébe engedni.

Azt sem tudod, mi az a metamix, kiáltott oda neki Fütty kajánul. Mossssssst! Szétfutottak, mint a zacskóstej, amikor leröpült a hatodik emeletről, csakhogy ez iszonjnian nagyot szólt, ekkorát még a legnagyobb petárda sem szólt, ez akkora hatalmas pukkanás volt, hogy Pocok beverte a fejét a rozsdás karosszériába, és elszaladt I.-hez és Il.-höz, hogy mindjárt elmesélje, amit látott, mert akkor már a második robbantáshoz készültek, és ehhez már Prr-prr kapott engedéljd, hogy egyedül végezhesse el, és ő mondhassa ki felkattintott öngyújtóval a kezében, hogy mikor mosssssssstl

Ekkor nőtt meg, tapogatta a fejét, hogy mi történt vele a robbanáskor, elszállt belőle a gyávaság, vissza mert ütni, ha kérdezték, vissza mert köpni, ha válaszoltak, nem köszönt többet a liftben, és még két hétig tartott a szünidő. Addig felnőhet Füttyhöz, és ebben éppen ő lesz a segítségére.

Az anyjuk beosztást készített, hogy ezen ne veszekedjenek, ki megy vele sorban állni, most természetesen II. következett, de amikor az indulásra került volna a sor, hasmenésre panaszkodva magára zárta az ajtót. I. elhatározta, hogy megleckézteti az öccsét. Egészen belefáradt az ötletekbe, mire megérkezett a veknis kamion.

I. közben eltökélte, hogy másképpen hasznosítja magát, ne gondolják, hogy neki mint legkisebbnek nincsenek ötletei, legfeljebb elles egyet-kettőt az ellenségtől, hogy azok ne vegyék észre, utánajárhat, hol lehet faszenet szerezni, amit kiskanállal mérnek bele a konzervdobozba a robbantáshoz.

Prr-prr azt gondolta, hogy senki sem látja, kint tartotta az erkélyen a régi játékait, a motort, amely elfért a tenyerében, és amiről a becenevét kapta, mert kisgyerekként így utánozta a motor hangját, és ráragadt, mint a kutyára a bo12