Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Kontra Ferenc: Fogolycsere (novella)
Nekivörösödve birkóztak a földön, I. a bejárati ajtónak nyomta Prr-prrt, vitte őket a lendület a liftig. I. megnyomta a hívógombot. A liftben sötét lesz, és ott levágom a füledet! Fütty másnap ellopta a cipősdobozt, amibe az ellenség a töltényeit gyűjtötte, zsákmánynak tekintette, és a válságtörzsbe vitte, vagyis a romos zöldségesbarakkba, melyben korábban számos kereskedő ment tönkre. Felette a környék egyetlen fáján egy elszabadult törülköző csattogtatta össze nedves szárnyát, mint a denevér. Feléjük próbáltak közelíteni a parkoló autók között bujkálva, de felhangzott kórusban a bódéból a ratatatatatatatatata, tehát átpártoltak hozzájuk páran. Egyiküknek nem is volt semmi a kezében, se műanyag puska, se könyékcső, csak az ujjából formált pisztolyt és ravaszt. Ekkor jött az udvarba a szeméthordó autó és a munkások és a csörömpölés és a kipufogófüst. Bádoggyomrában hörgött a lom bélműködése. Mindez kikényszerítette a harcosokat bódéjukból. Prr-prr megkerülte a szeméttárolót, hogy a betonfal mögött várja ki, amíg a munkások ürítenek és rendet tesznek és elül a kipufogófüst. Nem hallatszott a zajban a ratatatatatata, sem a figyelmeztető fütty a két behajlított ujj által, már késő lett körülkémlelni, mert a Farkaslak fivérek közrefogták, nem engedték el: az volt a szerencséd, hogy volt körte a liftben, különben levágtam volna a füledet. Összefogták a hátán a kezét, megkötötték, megkötötték egy bőr derékszíjjal, melynek letört régen a csatja. Kiabált, hogy elfogták, siessenek, de mire a társai felfedezték, hogy mi történt, már az ezerháromszázas hátsó ülésén ült, kiálltak a rugói, a két terepszínű konfekciókabát pedig, ahogy közrefogta, az maga volt az öntudat. Pocok kiszállt a vezetőülésről, onnan hiányzott az autó ajtaja. Nyugodt léptekkel indult az udvar közepe felé, ahol a betonra festették a fejelőfoci kispályáját. Levette a sapkáját, azzal integetett a bódé felé, ahova már visszaszállingózott az ellenség. Csak erre a sapkára, a harctéri beretkára néztek fel, minden egyéb mesebeszédnek bizonyult ehhez képest — Íjaikkal az oldalán. Kicsit nagy volt ugyan a fejére, félrecsapva hordta, kicsúcsosítva jobbról, eltakarta a fél fülét, amely egyébként is elállt kissé, de hozzátartozott az árnyékához, amint állt elszántan az udvar közepén. Egy-egy szalagot kötött a ka íjára — mint Rambo —, hogy úgy tűnjön, a kabátja alatt egészen kidomborodnak az izmai. Az integetésre előjött a vezér a deszkabódéból, fegyverét a lábához engedte a földre. Pocok elkiáltotta magát, hogy FOGOLYCSERE! Pancser vagy, válaszolta Fütty, azt sem tudod, mi az a fogolycsere. Erre visszatette a fejére a sapkáját: nagyon jól tudod, hogy mire gondolok: valamit valamiért: vagyis visszahozod, amit elloptál tőlünk - cserébe Prr-prrért. Tarapp-trapp, nem várok! A dadogó öregember ment át az udvaron, hóna alatt két veknivel, és méltatlankodott, hogy sajog a lába, folyton várni kell valamire, várni, hogy eldördüljön a csend. Fütty bement a bódéba a cipősdobozért. Útközben összezördültek benne a töltényhüvelyek. Szóltak minden lépéskor. Hogy hova tegyem, azt mondd meg! Kicseréljük őket, úgy egyeztünk meg. A Farkas lak fivérek kiengedték Prr-prrt a hátsó ülésről. A következő pillanatban már loholt is a bódé felé. A következő pillanatban pedig a vezér felemelte a kartondobozt, hogy minél magasabbról potyogjanak alá a rézfüttyök, nail
