Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Kontra Ferenc: Fogolycsere (novella)
Kontra Ferenc Fogolycsere A. éjükét behúzva jártak sokáig, mint az idegenek, a falhoz közel, egymás után, és sohasem egymás mellett, mintha így biztonságban lennének. Farkaslak I.-nek és Il.-nek hívták őket, később megszokták a tájszólásukat, nevükből csak a számok maradtak; illeszkedtek, de maradtak sarkaik, nem úgy fértek el, ahogyan a többiek. Sorban állt az anyjával kenyérért, és túl nagynak érezte magát hozzá. Késett a kamion. Megszámolta, hogy tizenheten vannak előttük. Kiebb beszélgető tömbökben csomósodott a sor fél óra múltán: pénzcsere, határilleték, segélycsomagok. Elunta, duzzogott, hogy később inkább visszajönne, de az anyja rászólt, hogy álljon türelmesen, mintha jól nevelnék, hármukra nem viheti egyedül az adagot. Az idős emberek szeretik a türelmes gyerekeket, látod? Szakasztott sörösládák, csak nincsenek bennük rekeszek az üvegeknek. Hátulról meglódult a sor, amikor megállt a kamion, egy asszony térdre esett: az anyádat baszd! Két kékköpenyes férfi volt az elosztóember. Leakasztották hátul a ponyvát, adogatták a kezükbe a fejadagcédulákat: az ingyeneseknek két vekni jár! Halljátok, csak kettő jár! Az útkereszteződésig lett a sor, nem fogyott, mert jöttek hozzá. Egy sípoló hang az erejére panaszkodott, amely elfolyik, mint a zacskóból a tej. Az semmi. Az semmi, az régen volt, olyan tej nincs többet. Egy dadogós öregember a lábára panaszkodott, hogy nem érzi. Nevetséges ez, tekintett bosszankodva hátra. Másfél hónaposra nőtt a téli szünidő, olyan szépen domborodott, mint egy hóhegy, amelyről le lehet siklani a szánkóval. Csak kevés esett, és a szülők unták már a gyerekeket, kívánták az iskolának a tüzelőt. Hiányzott belőlük a láng, köhögtek a ködtől, magukra voltak utalva. A gyerekek büdösek voltak a sok szaladástól, és néha hánytak a tejportól. Hiányzott az ingjük legfelső gombja. A négyzet alakú tömbház környéke ütemesen ismételte a ratatatatát. Mire I. odaért, már dúlt a háború Prr-prr és Fütty ellen, azért hívták így, mert ő tudott két behajlított ujjal a leghangosabban Rittyenteni. Meg azért volt tekintélye a többiek előtt, mert az apja dealer volt, a piactér egyik devizaüzére, és mindenki tudta, hogy kétféle fegyvert hord hosszú kabátja alatt. A többi gyerek hol az egyik, hol a másik csapathoz csatlakozott, megszimatolva, melyik éppen az erősebb, hol lehet előnyökre szert tenni a flaszterra festett pályán vagy más játékoknál. Pocok egy kibelezett ezerháromszázasból irányította a maga csapatát, oldalán a Farkaslak fivérekkel meg a síugró fiával, akinek az apja nem ugrott, mióta a blokád tartott. Valamennyien menekült gyerekek voltak. Zsákmányoltak néhány nejlonpapucsot, vagyis gránátot, amivel szabályszerűen dobálni lehetett. Ratatatatata, add meg magad! Nem ér, nem beszéltük meg az indulást! Ha legyőznek, folyton okoskodsz. Ti vagytok többen. 10
