Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Darvasi László: A Frank nevű ember (novella)
Gyere, mondta azután a fiú. A szomszédos Major-legelőn ballagtak át, amire Petrik évek óta hasztalan alkudott. A Petrik-lány mégis úgy ment, mintha már az övék lenne a föld. Intettek Töröknek, de a juhász csak nézte őket, nem is bólintott vissza. A korcs tere- lőkuiya a beomlott csavaros kútig futott utánuk. Szélkiáltó madár rikoltozott Fábián közeli akácosában, szarka cserregett vissza neki. Amott Kerner piszkos kis tanyája, távolabb Csikósék háza, a völgy felé pedig, abban a nagy fekete foltban, Libingerék kapargatják eltökélten a földet. Aztán már az erdő szélénél jártak, amely kicsi fenyőkkel, fiatal tölgyesekkel kezdődött ezen az oldalon. A gazda lánya nyugtalanul forgolódott. Hová mennek? Mi az a titok, ami ilyen messze van? Végül az elhagyott magaslesnél álltak meg. Már senki sem használta a korhadt, szúette építményt, voltaképpen le kellett volna dönteni, nehogy bajt okozzon, ám nyilván elfelejtkeztek róla. A városi vadászok mostanában elkerülték az erdőnek ezt a részét, a falusi hurokvetőknek, gombászoknak meg elég volt a bokrok alját és a fák ágait fürkészni. A lány gyanakodva bámulta a szúette, olajfoltos gerendákat, melyek megreccsentek a langyos tavaszi szélben. Ott van, mutatott fel a fiú. Hol? Hát ott, fenn. Mi van ott? Majd meglátod. Nem bír el kettőnket, bizonytalankodott a lány. De a fiú fürgén mászni kezdett, s máris fentről integetett. Gyere csak nyugodtan. S ahogy a fiú segített felkapaszkodni, a lány beleszagolt a nyakába és fintort vágott. Még mindig szarszagod van, fanyalgott. A fiú rossz fogakkal nevetett. Nekem? Alig fértek el, és mozdulni se nagyon volt ajánlatos. Akkor a gazda lánya meglátta a fapárkánynak támasztott élettelen testet. Durva pokróc hevert összegyűrve mellette. Hát ez az, mondta, és óvatosan közelebb hajolt. Igen, ez az, mondta a fiú. Egy hulla, mondta a gazda lánya, ez ilyen büdös. Frank a neve, mondta a fiú, miközben lesepert a hulla arcáról egy zöld bogarat. Honnan tudod, kérdezte a gazda lánya. A fiú megvonta a vállát. Mit akarsz vele csinálni? Frank nem az enyém, mondta a fiú. Dokument volt nála? Frank a neve, mondta a fiú. És pénz? Pénz nem volt nála? A gazda lánya az ormótlan, viseltes bakancsot nézte, a fehér, idegen fűzőket, a pecsétes, itt-ott megfoltozott munkásnadrágot és az egészen újnak tűnő fekete gyapjúinget. A hulla arca semmitmondó, borostás, pofacsontja széles, mint a 5
