Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Darvasi László: A Frank nevű ember (novella)

birkózóké, a homloka mégis magas. A halántékára őszült. Ujjai tömpék, húsosak, a körmei piszkosak voltak, és nagy pecsétgyűrűt viselt.

Ez nem idevalósi ember, mondta a lány.

Frank a neve, bólintott a fiú.

Biztosan nem idevalósi, mondta a lány.

Arról jött, mutatott a hegyek felé a fiú. Egy évig jött, de lehet, hogy kettőig, amíg ideért. Öt pár bakancs rohadt le róla, mutatta a kezével.

Honnan tudod, gyanakodott a lány, de hunyorogva ő is a páraborítota hegyvonulatok felé bámult, amerre már haragudott egymásra a kék és a zöld.

Amikor idáig elért Frank, folytatta a fiú, azt érezte, hogy fel kell másznia ezekre a deszkákra. Felkapaszkodott tehát, és sokáig bámult körbe, csodálkozott és örült, hogy idáig elért. Látott egynéhány dolgot.

Mit látott, kérdezte ellenségesen a lány.

Sok gondolata támadt. Ült itt fent, gondolkodott. Látta, mennyire más itt az éjszaka és a nappal, mint arrafelé, mutatott a fiú újra a hegyek irányába.

Frank boldog volt, hogy idáig eljutott, mondta komolyan.

Boldog?

A lány lenézően felnevetett. De aztán csak ült mozdulatlanul ő is, a fiút nézte, aki szórakozottan bámult maga elé, aztán a hulla arcát figyelte hosszan, mígnem kimondta ő is.

Frank?

Frank, mondta még egyszer, és már nem kérdezte.

A fiú bólogatott, és hálásan mosolygott, és a pokróccal betakarta a hullát. Lemásztak a magaslesről. A lány többször is visszanézett útközben, aztán a Kul- lancsos rét szeszélyes buckái között megtorpant. Rosszkedvűen rugdosta a torzsák közé száradt apró birkaszart, aztán elszántan rántott a vállán.

Meddig marad ott, kérdezte.

Rossz fogakkal nevetett a fiú, de hirtelen elkomolyodott.

Hiszen Frank nem az enyém.

Nem maradhat ott, mondta a lány.

Mérlegelt a fiú, ő is bámult a magasles irányába.

Frank nem az enyém, rázta a fejét, és a major felé fordult.

Egyszer úgyis elvitetlek, indult utána a lány.

Éjszaka a fiú arra riadt, hogy eszelősen rázzák a vállát. A lány volt az. A pajta sötétjében nem látta a vonásait, de az éjszakai mező vad, izgató szaga az arcának csapott. Lucskos volt a lány, didergett.

Hol van, hova tetted, lihegte a fiú arcába.

Frank elment, motyogta a fiú.

Elástad, mi, sziszegte a lány.

Frank elment, és nem jön vissza többé, hunyorgott a fiú.

Elvitetlek, sziszegte a lány.

Franknak tovább kellett menni, mondta a fiú.

Nem is Frank a neve, sziszegte a lány.

A fiú érezte a tehetetlen gyűlölet savanyú lehelletét.

Nem is Frank a neve, hallod?

Mielőtt Frank elment volna, üzent neked is, mondta akkor a fiú.

Hirtelen elhallgatott a lány.

6