Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Elek Tibor: Ismeretterjesztés magas szinten (Széljegyzetek Görömbei András Napjaink kisebbségi magyar irodalma című könyvéhez)

ráerőszakolni az olvasóra, nem akarja elhitetni Vele, hogy csak ezekről az alkotókról, ezekről a művekről, és csak így lehet szólni. Nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy az ő szempontjai, véleménye, meggyőződése, értékelése abszolút objektív álláspontot tükröz (lehet ilyen?), hogy széles irodalomtörténeti, illetve kritikai köz- megegyezésnek örvend. Ilyen nagy és szerteágazó témában ez szinte elképzelhetetlennek is látszik, a valóság mégis ehhez közelít. Ugyanis Görömbei könyve nem csupán a saját, évtizedek alatt formálódó, letisztult, szilárd értékrenden nyugvó véleményét tartalmazza, hanem integrálja abba a kisebbségi magyar irodalmakkal foglalkozó hazai és helyi irodalomtörténészek, kritikusok (akiket több esetben név szerint is megemlít) szempontjait, kutatási eredményeit, értékeléseit is. így a kötet által közvetített irodalmi látkép egészében és részleteiben sem teljesen szubjektív, az egyes kisebbségi magyar irodalmak fő esztétikai és gondolati jellegzetességeit hitelesen mutatja be. Természetesen mindenkinek lehet hiányérzete, hangsúlyokat lehet máshová is tenni, a nemzedéki és alkotói portrékat lehet árnyalni, az elemzéseket lehet új szempontokkal gazdagítani, de megkérdőjelezni, kétségbevonni mindazt, amit a szerző elénk tár, nem nagyon lehet. Márcsak azért sem, mert Görömbei nem kettős mércével mér, kötetében főként azokról az alkotókról és művekről szól, amelyeknek helye van az egyetemes magyar irodalomban. Ugyanakkor bevezetőjében azt is megjegyzi, hogy az általa kiemeltek mellett „még sok más nemzetiségi magyar írónak kellene szerepelnie egy irodalomtörténeti áttekintésben, sokszor az itt szereplőkkel megegyező művészeti értékük alapjáun”. Ezzel, a fentebb már idézettek mellett jellegzetesen megengedő mondattal a szerző csaknem teljesen kihúzza a talajt még a kritikus hajlamú széljegyzetíró recenzens lába alól is, hiszen van-e értelme ezek után a maga kiegészítéseit megtennie? Ha e sorok írója a továbbiakban mégis megteszi, akkor elsősorban nem azért, mert azt hiszi, hogy bárkinek is újat mondhat, vagy a Görömbei ádtal nyújtott képet érdemben gazdagíthatja, hanem inkább azért, hogy a kötet hatása alá kerülve a maga szuverenitását megőrizhesse.

*

Görömbei az egyetemes magyar irodalom mércéjével mér, de ez egy olyan virtuális értékmérő, aminek a határai igen nehezen húzhatók meg, a magyarországi magyar irodalom alkotóinak és alkotásainak jó része sem biztos, hogy belefér. Mégsem ez okozza számomra a problémát, hanem inkább az, hogy az egyes életműveken, alkotói pályákon belül nem nagyon vállalja az értékelést, a hangsúlyok kitételét. Pontosabban értékelése áttételesen, a válogatásban és a kiemelésben nyilvánul meg inkább, mintsem a verbális ítéletekben. így viszont a gyanútlan olvasó számára úgy tűnhet, mintha a tárgyalt művek egyformán értékesek lennének, és az egyetemes magyar irodalomnak egyformán részei lennének, holott ez még olyan jelentős alkotók esetében sem egyértelmű, mint Sütő András, Dobos László, Duba Gyula, Bálint Tibor stb. Ugyanakkor például Székely János értékeihez nagyon hiányzik a Soó Péter bánata, az Árnyék című prózai műveinek bemutatása, lezárult pályaképe teljességéhez a Mórok című dráma megemlítése legalább.

Görömbei a plurális irodalomszemlélet szellemében példamutató módon igyekszik a saját ízlésétől elütő írókat és műveiket is „objektív” értékükhöz illően tárgyalni, néhány ponton szerintem mégis elmarad saját célkitűzésétől, ami a legfőbb esztétikai és gondolati jellegzetességek megmutatása. A romániai magyar irodalomnál maradva, azt úja például még a bevezető szövegek egyikében: „A romániai magyar irodalom egyik vonulatában a társadalmi elkötelezettség, közösségi gondvállalás közvetlenebbül szólal meg. Sütő András, Kányádi Sándor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László és mások műveiből tucatjával idézhetnénk olyan sorokat, amelyek az emberi méltóság, közösségi és egyéni megmaradás erkölcsi parancsait fogal94