Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Elek Tibor: Ismeretterjesztés magas szinten (Széljegyzetek Görömbei András Napjaink kisebbségi magyar irodalma című könyvéhez)
* Mi indokolhatta, hogy csaknem tíz évvel később, ezúttal Görömbei jelentesse meg újra, ha lényegesen kibővített változatban is, egykori tanulmányát? Az egyik ok az lehet, hogy bár a szerző eredetileg középiskolai tankönyvnek szánta művét, annak idején fakultatív tanári kézikönyvként, a magyar irodalmi oktatás melletti fakultációs, illetve szakköri foglalkozások segédanyagaként jelent meg az OPI kiadásában, így a könyvesboltok kirakatai és a diákok íróasztalai helyett jórészt a könyvtárak polcaira szorult, ahol ugyan megtalálhatta, akinek nagyon szüksége volt rá, de a szélesebb olvasóközönség nehezen juthatott hozzá. A másik okot a kiegészítésekben találhatjuk meg. A kisebbségi magyar irodalmak „szárba szökkenésének”, a jellegadó életművek és az irányadó irodalmi folyamatok kibontakozásának időszaka a hatvanas és főként a hetvenes évek, ha viszont napjaink kisebbségi magyar irodalmára gondolunk, már megkerülhetetlen az a mennyiségi, minőségi gazdagodás és jellegmódosulás, ami a nyolcvanas éveket jellemzi, részben az új nemzedékek fellépése, az új életművek kialakulása következményeként. Ha csak néhányat sorolok fel azok közül a művek, illetve címszavak közül, melyeknek ismertetésével, értelmezésével Görömbei eredeti művét kibővítette, akkor is nyilvánvaló lesz az új, aktualizált kiadás indokoltsága. A romániai magyar irodalomból például: Sütő András: Advent a Hargitán, Az álomkommandó; Kányádi Sándor: Sörény és koponya; Szilágyi István: Agancsbozót; A hetvenes évek pályakezdői: Markó Béla, Szőcs Géza. A csehszlovákiai magyar irodalomból: Dobos László: Sodrásban; Duba Gyula: Örvénylő idő, Aszály; Tőzsér Árpád: Adalékok a Nyocadik színhez, Bejárat Mittel úr emlékeibe: Cselényi László: Téridő-szonáta; Az Egyszemű éjszaka és a Fekete szél nemzedéke; Grendel Lajos. A jugoszláviai magyar irodalomból: Tolnai Ottó: Virág u. 3., Prózák könyve; Gion Nándor: Angyali vigasság; A hetvenes-nyolcvanas években indulók; Sziveri János. A kárpátaljai magyar irodalomból: A második nemzedék; Balia D. Károly. Emellett a szerző műve újabb kiadását kihasználja arra is, hogy néhány alkotó portréját korábban megjelent, fontosabb műveinek elemzésével gazdagítsa. így egészül ki például Szabó Gyula és Bálint Tibor prózájának bemutatása két-két novella elemzésével, vagy Gál Sándor, Király László költészetének jellemzése egy-egy, Kányádi Sándoré például két olyan híres versének elemzésével, mint a Fekete-piros és a Halottak napja Bécsben, vagy Kovács Vilmos portréja a Holnap is élünk című kulcsregényének bemutatásával. * A kötet címe Napjaink kisebbségi magyar irodalma, a belső oldalakon azonban Görömbei a kisebbségi helyett következetesen a nemzetiségi kifejezést használja. Az 1984-es első változat címe is Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai volt. Az új cím valószínűleg az elmúlt évek politikai változásainak következménye, míg a kötet szövegei jórészt azelőtt íródtak. A kelet-közép-európai rendszerváltozások óta szívesebben használjuk a magyar nemzetiségekre a kisebbség elnevezést, pedig a nemzetiség Gáli Emő-i meghatározása ma is éppúgy érvényes lehetne, mint a szocializmusban az volt: ,A nemzetiség etnikai-történeti közösség, amelynek ismérvei hasonlóak a nemzetéhez, szerepe és távlatai szintén egyenlőek vele. Számszerűleg kisebbség a többséget alkotó nemzet mellett, tagjait egybekapcsolja a közös nyelv és kultúra, valamint az összetartozás tudata és a kollektív azonosság megőrzésére, fejlesztésére irányuló akarat.” A két szó azonban nem teljesen szinoním, az azonos szociológiai tartalom mellett eltérő politikai jelentésük, üzenetük van. A nemzetiségi kifejezés a szocializmus önmagáról kiállított pozitív bizonyítványának, a szocialista politikai szótárnak egyik fogalma, ami azt sugallta, hogy az egyes államok többségi nemzete és a számszerűleg kisebbségben lévő nemzetisége között csak 92
