Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Pilinszky János: Harmadnapon (Domokos Mátyás sorozata)
kereznek, onnan szívják tápanyagukat. Épp ezért valóban emberinek tűnik ez az embertelenül szörnyű vergődés, s mivel nagyon tehetséges költő ad számot a maga módján saját világáról, saját problémáiról, akár elfogadjuk, akár nem, költészete - művészi értéke miatt - senki számára sem lehet közömbös... irodalmunkban kétségtelenül különleges színt képvisel, s teljesen személyes mondanivalóit reménytelen kicsengése ellenére sem tarthatjuk politikailag, világnézetileg veszélyesnek... Kiadását javaslom. Budapest, 1958. augusztus 6. Pilinszky János: Harmadíziglen Részletek egy lektori jelentésből Beteg, görcsbe rándult, kínokba dermedt lelkiség szülötte ez a költészet. Misztikus, rejtelmes, kísérteties külön világ, tele szorongással, rémülettel. Egy társnélküli, magáról minden közösségi vonást lehántott ember iszonyú vergődése, a végső elhagya- tottság megdöbbentő kínja-gyötrelme finomodik lírává. Hatása alól sokáig nem tud szabadulni az ember. Egyetlen alapélménye: a kifosztottság, az egyedüllét, az emberektől való fájó menekülés. Egész kötete ezt szuggerálja voltaképp: egy oly végzetesen privatizáló magatartást tehát, mely a múlt társadalmi élményeitől összezúzott lelkű költő leglelkéből fakad. Ez a sűrített borzalom, az élmény adta iszonyatos meggyőződés belé kövesedett-jegecesedett Pilinszkybe, e körből már nem tud kitömi... Az egyedülha- gyottság, a szenvedés, a lelki kín Pilinszkynél nem érzelmi alapszínezet, ihletforrás, művészi attitűd, estleg ízlés-eszmény, hanem maga a költői lét: a fájdalom nála mindent betölt, veleszületett alkati meghatározottság, kizárólagos mondanivaló, mely témákra, műnemekre, versalakokra, formatechnikai koncepciókra bontva, oszolva zengi vissza ugyanazt. Honnan fakad, mi magyarázhatja ezt az irtózatos érzésvilágot? Úgy vélem, hogy a náci koncentrációs tábor infemója... S ha ez így van, úgy e költészet minden embergyűlölete, látszólagos antihumanizmusa ellenére is végső soron humanista: memento ugyanis a kapitalizmus lealjasodása, a fasizmus ellen. S e hangsúlyozott magányból, külön világba menekülésből lehetetlen ki nem hallani a költő mély szeretető ágyát, emberi részvét után esengő óhaját... Pilinszky kitűnő értője s művésze a verselésnek. Tudja, hogy a legegyszerűbb a legművészibb. Nem a nagy szavakra, hanem a tömörségre törekszik. Pilinszky János kötetének a kiadása - állásfoglalása következtében - mai irodalom- s kultúrpolitikai céljainkat kétségkívül nem szolgálja. Nagy segítséget adhat azonban e rendkívül tehetséges költőnek művészi előrejutásában, s talán - reméljük! - önnön lelki válsága leküzdésében is. Az is igaz, hogy Pilinszky az elmúlt évtizedben az irodalom perifériáján mozgott, sokáig hallgatni kényszerült, s emberi szempontok is kötete kiadása mellett szólnak. Mivel azonban e lírát viszonylag csak kevesen értik s élvezik, s mivel várható hatása nem egyértelmű, nagy példány számban kiadni felesleges lenne. A magam részéről egy 500-1000példányszámos kiadást javaslok. Budapest, 1959. január 5. * * * 82
