Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Füzi László: „A szellem: rendező nyugtalanság” (Vekerdi László hetvenedik születésnapjára)

az „erőfeszítés érdemességéről”. Itt mindig volt, s jó ideig valószínűleg lesz is miért küzdeni. Aligha véletlen, hogy Vekerdi Lászlónak szinte valamennyi írása, legyen szó a történeti fejlődés mikéntjéről, vagy egy-egy szaktudományos témáról, a jelennel tart kapcsolatot, valamennyi a jelen politikai, társadalmi, gazdasági összefüggéseiben értelmezendő. De téljünk vissza a Németh László által adott jellemzéshez! Hány és hány előadását hallgatva, írását olvasva tapasztalhattam, hogy Vekerdi László is befalazza magát az igazságába, s a hatalommal csak a lecsupaszított gondolatot - a tiszta gondolatot - állítja szembe. S ezen a ponton már milyen közel vagyunk annak kimondásához, hogy Vekerdi Lászlónak nemcsak az a képessége van meg, amelyet Németh — milyen nagy szó! — a szemlélet teljességével jellemzett, de ott munkál benne az a kényszer is, amellyel magatartását és akaratát a szellem mozgástörvényei által megkívánt irányba állítja.

Németh László a szellem embere kifejezés elemzése kapcsán említetlenül hagyta a szerénységet. Pedig mennyire szerény volt ő maga is! Éppen Vekerdi László volt az, aki - talán egy székesfehérvári előadásában - elmagyarázta, hogy sok minden elmondható Németh Lászlóról, csak éppen a „mindentudás igézete” nem — akkoriban ugyanis erre utaló címmel jelent meg Németh Lászlóról egy tanulmánygyűjtemény. Hasonló szerénység figyelhető meg abban, ahogy Vekerdi László önmagát egyszerűen könyvtárosnak tartja, s elutasít magától mindenféle címet és rangot. Jól emlékszem arra, hogy éppen Kecskeméten mesélte el, nyilvános beszélgetésben, milyen úton-módon sikerült elérnie, hogy személyi igazolványában — éppen az övében! —a szakképzettségre utaló sorban egyetlen rövidke szó szerepeljen csupán: nincs.

Tájainkon egy-egy gondolkodónak a hatalomhoz való viszonyát is meg kell határoznia. Nincs abban semmi meglepő, hogy Vekerdi László az itt jó negyven esztendeig uralkodó hatalommal szemben állónak határozta meg magát. Az a szellemi mozgalom, amelyhez tartozott, valóban szemben állt a kor politikai erőivel. Sokak számára meglepetést okozott azonban az a tény, hogy a rendszerváltás utáni első koalícióval, s annak kormányával sem tudott azonosulni. Tudása, tekintélye alapján legalább kormányfőtanácsosi címmel kellett volna bírnia, s ő 1989 után ismét a pályán kívülről beszélt — létezik-e pályánkívüliség a demokráciában? — írta és mondta a magáét. Nem volt nehéz rájönnöm arra, hogy ezt nem kényszerből, hanem szabad akaratból, saját hajlandóságából teszi. A hatalom ugyanis hatalom — s ennek a hatalomnak mindig vannak olyan vonásai, amelyekkel egy szabadon gondolkodó ember nem azonosulhat. (Ha jól emlékszem, Esterházy Péter írt erről, a kétféle Havelről elmélkedve.) Vekerdi László nem egy-egy, ilyen vagy olyan hatalommal került szembe, hanem magával a hatalommal, s lehet bármilyen kormánya ennek az országnak — a választások előtt írom ezeket a sorokat —, fogadni mernék, hogy Vekerdi annak munkájában is felfedezi, majd az elidegenítő, mániákus vonásokat. S talán éppen ezt a tulajdonságát szeretem leginkább: örökifjúnak őrizte meg magát, olyan ifjúnak, aki tudja, a világban csak egy dolog az örök: a szüntelen változás, s ő maga ennek szolgálatába állította életét.

Abban a hetven esztendőben, amelyet eddig megélhetett, számos szellemi társasághoz, baráti csoportosuláshoz, laphoz kötődött. Alighanem a huszadik század magyar szellemi életének gazdag metszetét raj zolhatná meg, ha megírná—nem teszi — szellemi önéletrajzát. Magam a Németh László Társaság, az Iskolakultúra, A Természet Világa és a Forrás által rendezett tanácskozáson döbbentem rá, hogy a különböző szellemi, politikai, szakmai irányból érkező előadókat, hallgatókat egyetlen ember, Vekerdi László tisztelete kapcsolta össze. Hetvenedik születésnapján Vekerdi Lászlónak azt kívánom, hogy továbbra is maradjon meg a magyar szellemi élet örökifjú kísértőjének, gazdagító- jának — magunknak pedig azt, hogy továbbra is közölhessük tanulmányait, cikkeit, recenzióit.

78