Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Katona Imre: Rendszerváltások - visszarendeződések (Korszak- váltásaink mechanizmusa)

többsége az ügynek megnyerendő középparaszt lett volna, ill. volt is), mint a maradék arisztokráciára: több százezer kényszerű tulajdoncsere és ugyanennyi rendőrségi eljárás sújtotta a parasztokat; így mindig megvolt az ingyenes vagy legalább olcsó munkaerő. Ha mindazt a furfangot a fejlesztésre fordították volna, amellyel a kipécézetteket zaklatták, a magyar (mező-) gazdaság sokkal hamarabb állhatott volna talpra. Be kellett kényszeríteni mindenkit a tsz-be, nem élhetett egymás mellett az állami ipar és a magánkézen lévő mezőgazdaság — mondták, csak épp Jugoszláviában és Lengyelországban. (Még jó, hogy később a háztájit a szovjet modell mellőzésével engedélyezték, ezzel a mezőgazdaságban megizmosodott az ún. második gazdaság, mely később átcsapott az iparra és a kereskedelemre is; (a háztáji jövedelmezőbb és alkalmazkodóbb is volt a tsz-nél). A kierőszakolt korai tsz-ek rosz- szul gazdálkodó, felnagyított parasztgazdaságok voltak csupán, mint a 16-17. században a kialakuló nagybirtokok is, parasztjaink nemhiába emlegették a régi szolga- és cselédsorsot. Amíg nem terjedt ki a tsz-birtok az ország két-, az állami gazdaság pedig további egyharmadára, a kettős-hármas gazdaság állandó létszámhullámzást és illetéktelen mellékjövedelmeket eredményezett. A földet milliónyi paraszt hagyta ott, elköltözött vagy ingázott, a hagyományos család nemcsak a nők munkábaállítását, hanem a lakó- és munkahely szétválasztását is megsínylette. Hatalmas és felesleges áldozatok árán végül is kialakult az a nagybirtokrendszer, amely ellen korábban küzdöttek. Hála a háztáji és az állami gazdaságoknak, valamint a különféle szakszövetkezeteknek, a fölülről vezényelt és az értelmiségiek által vezetett ún. zöld forradalom, a gépesítés és egyéb újítások révén a magyar mező- gazdaság e térségben az elsők közé küzdötte fel magát, noha drágán és többszörös ráfordítással termelt. (A szövetkezeti tulajdon csak árnyalatokban tért el az államitól.)

Az államosítást és az üzemek összevonását az iparban kezdték és hajtották végre következetesen: a több százezer kisiparost beterelték egy már korábban meghaladott üzemtípusba: a manufaktúrába, a nagyobb üzemeket államosították. Megszületett a szabályos államkapitalizmus, de ennek a „tőkésnek” teljhatalma volt minden alattvalója felett, akiknek nevében termeltetett. A munkásság kapott bizonyos juttatásokat és kedvezményeket, melyek közül - ma már látjuk - a foglalkoztatás volt a legkomolyabb, ezt még az üzemen belüli rejtett munkanélküliség vagy ráfizetéses termelés esetén is minden áron fenntartották. Hazánk kis ország lévén, kevés nyersanyaggal is rendelkezik, ami viszont az üzemtípusokat illeti, mégis nálunk volt a legtöbb nagyüzem, ezek a „szent tehenek” érinthetetlenek voltak, és máig ezek okoznak legtöbb gondot. A szocializmus építésének és a háborúra való felkészülésnek lázában a vezetés észre sem vette, hogy a mezőgazdasági és az ipari üzemszerkezet is egészségtelenül egyformára sikerült: mindkét termelési ágban dominált a nagyüzem, és csúcsára volt állítva e két billenékeny ágazat, mint valamikor a mezőgazdasági birtokszerkezet is. A történelem fel nem fedett módokon is ismétlődött, kísérteties pontossággal állt rá régi pályákra. De hasonló volt a hatalom koncentrációja is: legfelül a tévedhetetlen, személyi kultuszt élvező diktátor, középütt a mindenre kapható udvaroncok, lent az átvészelésre-túlélésre berendezkedett nép. S míg Nyugaton egymás után számolták fel a diktatúrákat-diktátorokat (Hitler-Salazar-Franco és a többiek), nálunk kiteljesedett a személyi kultusz. Nem a felgyorsult fejlődésú Nyugathoz, hanem a dzsingiszida-cári-bizánci és török hagyományokat tovább éltető Kelethez tartoztunk, a szovjet modellt követtük, bezárkóztunk velük együtt egy önellátó keretbe, csak a hadseregfejlestésben és a rokon ágazatokban (pl. a műholdak terén) voltunk világszínvonalon, hogy később ott is átvegyük a másodhegedűs szerepét. A szovjet modell belső fejlődés helyett extenzív, globális terjeszkedésre rendezkedett be, mint egykor a nomád törzsszövetségek, majd a

69