Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

3. / A latin nyelvtan elemi részében hozzám is fordulhatsz, a gimnáziumban én nyertem össze a latin díjakat. Jól tudod az accusativus vonzatát. De agenocida - így, ebben az alakban - újabban közhasználatú magyar szó, elég gyakran látom magyar- országi és külföldi magyar kiadványokban. Dobjuk ki. A mondat a 2. oldal 10. sorában így szól: „...kiadós népgyilkolását. Hogy mi a fajirtás...” Tehát népgyilkolás kerül a népirtás helyére, és fajirtás a genocida helyére.

4. / Igazad van, a vajda felesége fakadt sírva Álljon úgy, ahogy általad is idézett tanulmányomban áll: sírvafakadt helyett írd be: könnyezni kezdett.

5. / Kettőben nem engedek. Egyik az ironikus szó. Persze, hogy maga az uralkodás a borzalomhajhászó angol reneszánsz drámához hasonlít. Nem Shakespeare, Marlowe és Webster, hanem Ford és Tourneur színvonalán. De értelmét veszti a kis esszé második része, elvesz ici-pici felfedezésem értelme, ha csak az uralmat s nem a figurát nézzük. írásom összefüggésében csakis az ironikus Shakespeare-darabok az érvényesek Zsigmondra, mert azokban szerepel az uralkodás elől félrehúzódó, megfutamodó s az utódok, helyettesek dolgába mégis zsarnoki szóval beavatkozó, művészlelkű, könyvbúvár, dilettáns fejedelem. Borzalomhajhászó drámákban nincs ilyen figura. Amiért érdemes volt megírni a kis tanulmányt, éppen ez a fölfedezés: Shakespeare ironikus darabjaiban van néhány főfigura, aki tudtával v. tudta nélkül megvolt a történelmi valóságban is, a Loire-völgyben, Prágában, Firenzében és Gyulafehérváron.

A másik Bruegel neve. Hát higyje egy ország, hogy sajtóhiba. Vagy hogy nem tudom, nem tudod, hogyan kell írni a nevet. Brueghel a német forma, csak ők használják így. S persze a Monarchia magyarjai ezt vették át, ehhez ragaszkodnak. Ma is, mint harminc év előtt tudományos munkák bibliográfiájának nyolctized része német, a változás annyi, hogy most pár orosz könyvet is hozzácsapnak. Igazán nem vagyok németfaló, könyökömön jön ki a kötelező, pártos németgyalázás, de germanizálást még flamand névben se tűrök. Amit kérsz, a h betű beiktatása olyan, mintha arra kérnél, hogy Lipcse helyett írjak Leipzigot, Bécs helyett Wient.

Dicséretes óvatossággal azt írod, hogy a sajtóhibák elkerülésére megteszed, ami egyáltalán megtehető. Kérlek, tégy meg csakugyan mindent. Ha mi már lassan elérjük, hogy idekint úgyszólván hibátlan könyvek s folyóiratok jelennek meg, akkor kellő vigyázással.... stb. stb. Igen-igen hálás lennék, ha a megjelenés után küldenél hathét példányt.

Hol lesz az ősbemutató? S milyen városokba mentek át a darabbal, ha minden megy simán?

Ibolya kezét csókolom, szeretettel ölel Cs.

13

1970. aug. 27.

Kedves Dániel,

Hálásan köszönöm július 31-én reggel írt leveledet. Intelmedre, hogy „amit ma megtehetsz...” a kilencvenedik zsoltárral felelek: „mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása”. (Mellesleg: vigíliája - vi- gyázása, micsoda káprázatos teletalálat!) No, de nincs szó ezer évről, legfeljebb holnapról s a holnap valószínűleg nekünk dolgozik. Egyet sose felejts el, egy felől nyugodj meg: nincs bennem se dac, se sértettség, két ártalmas tanácsadó. Csak ésszel próbálok élni, s próbálok messzibb tekinteni a nagam pillanatnyi érdekén v. sikerén. Amit Domokos Gézának készülsz írni, esetleg már meg is írtál: kitűnő. Őrültség lett

30