Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

volna kihúzni a vasat a tűzből. Egy kicsit lassabban fog izzani, mint ahogy első felbuzdulásodban gondoltad, de kirántani! dehogy, dehogy. Ősszel remélhetőleg előállók a tervvel, s akkor már csakugyan látni fogják Bukarestben, hogy tudunk-e egy úton járni. Bár tudnánk.

Közben elég jelentős fordulat történt Budapesten is. Hosszú s gondolom körültekintő előkészítés után (amiről talán hamarább tudtál, mint én), írt Sükösd. Fölvetette egy félezer oldalas esszégyűjtemény gondolatát. Ebben már régi és új anyag együtt szomszédolna. Válaszom másolatát hirtelenjében nem találom, okvetlenül elküldöm neked, mert tájékozva kell lenned a párhuzamos tapogatózásról. Tegnap jött meg a válasz: egyelőre teljesíthetetlen az ellenjavaslatom (sejtettem), de ami ez idén még lehetetlen, jövőre talán nem az. Azt hiszem, helyesen érzi, hogy ezt a türelmi játékot végül különösebb engedmények nélkül meg lehet nyerni.

Csupa öröm, amit a műsorfüzetről írsz. Remélem, nem ütött bele közben a mennykő. Mert ha nem, akkor kizárólag a te érdemedből kijött az első lépés: a szűkebb, az igazi pátriában szólalok meg először, röviden, de-a körülményeket tekintve - nem is olyan halkan. S ennél nagyobb öröm aligha érhet. De ha beleütött a mennykő, ne tépd a hajadat, mindenre meg vagyok edzve.

Reveláló volt, amit az „avulás”-ról (pontosabban a nem avulásról) s azzal társítva az esszé lényegéről írsz, el is gondolkoztatott, meg is győzött. Ha ilyen élesre fent pengével látsz majd a boncolásomhoz, brilliáns lesz az eredmény.

Szigorú önkritikát kell gyakorolnom: alig ment el múltkori levelem, jött egy angyali levelezőlap Münchenből, Franyó Zoltántól. Hát akkor persze, hogy nem lehetnek még otthon a Konferencia-kötetek! De ki az ördög gondolta, hogy hónapokra elcsavarog az ifjúr. Magamfajta tb. (puha pámás) gályarabnak ilyen meg se fordulhat a fejében. Szépfalusinak rögtön jeleztem aggályodat. Azóta elment világgá, a postázás sikeréről többet tudunk a hónap végén. Augusztus 10-én kaptam meg a Római muzsika első példányát, külsőre gyönyörű könyv, díjat érdemel.

Kérem, kérem, kérem Benkőné könyvét az erdélyi reneszánszról és barokkról! S az említett régi emlékiratokat és naplókat is, Wass kivételével, mert azt már Bolzanóban megkaptam K. Sándortól. Mai időszakiakból csak kettőt kérek, mert teljesen elborít a nyomtatvány (Pestről is dől): a legjobb országosat (amit te legjobbnak ítélsz a magam tájékozódása szempontjából) s a Megyei Tükröt. Etelt, italt nem kérek, azt majd egyszer a helyszínen, de fenyővizet akkor sem, küküllői bort (ha még termelik) viszont igen. Borvízzel.

Darabod vándorútjának a listája andalítón hangzik, mennyi kedves város- és falunév! Nagybátyád telefonált, kérte a szöveget, rábeszéltem, hogy várjuk be a véglegeset, azaz a nyomtatottat. Az Igaz Szóból tehát küldjél lehetőleg két példányt, hogy egyet továbbadjak.

Kevés dologban értettem jobban egyet Németh Lacival, mint Gulyás Pál jelentőségében. Persze nyilván rég tudod, hogy milyen nagyra tartja. Páli bámulta őt.

Nem tudom, milyen szavad van a Hűlő árnyékhoz, nekem mindenesetre van egy, bizalmas. Impurumban elkészült következő „nagy vállalkozásom” első fejezete, az erdélyi gyermekkor. (S ennek ürügyén persze szó esik száz másról, mert az Időt már a Római muzsikában eltöröltem, a készülőben pedig éppenséggel megsemmisítem.) Tisztázatban, becslésem szerint, ötven-ötvenöt gépelt oldalt fog kitenni. Ha Isten éltet, október végére elkészül. S ha még tovább éltet Isten - nagy elnézés kell ahhoz, mostani életmódom mellett, fizikai s lelki segítség nélkül -, másfél év alatt elkészül a kb. teljes négyszáz oldal. De erről, könyörgök, még magadban se tudjál, felejtsd el! Babonás vagyok. Isten óvjon, hogy előre igyunk a medve bőrére. De az erdélyi gyermekkor kész.

31