Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

12

Kedves Dániel,

1970. júl. 23.

_ Gusztussal olvastam július 13-i dörgedelmes leveledet. Kitöltetek az én fejemen az Úr nagy haragja. Vajon mi van a te vigyázatos, fegyelmezett, körültekintő hangod mögött? - tűnődtem leveleid olvastán, ez még nem a teljes ember! No. most felszabadítottam, a harmadik és negyedik oldalon gátlástalanul csattogtál, mindkettőnk megkönnyebbülésére. Becsület, szeretet, bátorság nekem olyan keményet nem mondhat, ami megbántana, ha a feje tetejére áll, akkor sem. Nagyon tetszett a leveled.

Egyelőre hadd tartson ki a két testvéries bicskázó az igaza mellett, hiszen végeredményében egyet akarunk, csak én nagyobb türelemmel. Furcsa, hogy épp a halál árnyékában nő meg az ember türelme, nőtt meg legalább is az enyém. Eszemben jár a Téka, s ami ennél is döntőbb: nálatok szeretnék újra megjelenni, csak nálatok, mint Nyugaton élő erdélyi író, a külhazaiakra fütyülök. Hiszem, hogy erre sor is kerül, 1971 helyett 1972-ben, ha futja még egy ideig az erőmből, - csak erőről írok, mert a kedv mindenhez hiányzik, kiégett, de kedv nélkül is lehet élni, bár a munka nehezebben megy, ha nem is lankadtabban. Azt magad láthatod legjobban.

Ha megnyugodtál, újra kezdjük a tervezést.

Egy dologban félreértettél: az avulásban. Nem érdekel, hogy eszmék (eszme álcájában divatok) milyen tempóban avulnak a Temzénél, a Szajnánál s a Manhattan-félszigeten. Kapdossanák az ilyen eszmék után a loholó-lépést tartó Ungvári Tamások a Dunánál. Én az adatokra céloztam. S az én esszéimben ezrével találsz adatokat, ha összeadod az egész anyagot, éppen azért, mert viszolygok a levegőben kalandozó nagy eszmei összefoglalásoktól. Némelyik esszét már öt év után át kellene írnom, a szaporodó, új adatok miatt. Ez az egy, amit a roppant könyvpiac s a British Múzeum miatt jobban láthatok itt, mint te ott.

Végtelenül bosszant, hogy nem kaptad meg a Konferenciák köteteit. Kiszolgáltatom a nevet. Franyó Zoltán átvette a Herder-díjat Bécsben, ő vállalta, hogy hazaviszi a könyveket s postázza. Régesrégen meg kellett volna, hogy kapjad. Szépfalusi Pista, mint írtam, szeptember elseje körül indul hozzátok. Kérve kértem a kiadót, próbáljon addig beköttetni legalább 25 Római muzsikát, mert az egyetlen alkalom a továbbításra. De nincs sok reményem, München malma még lassabban őröl, mint az Istené. Tanulmányod ügye tisztázva van, érezd magad felkértnek, a levél se késik sokáig, a hivatalos eljárás érdekében, a késés oka a nagy uborkaszezon Münchenben: Borbán- di elment szabadságra.

Most pedig beszéljünk a Pro és Kontráról, mert az nem tűr halasztást a nyomda miatt. Ismét mondom, Dani: nagy horderejűnek tartom azt a rövid megszólalást. Éppen azért, mert nem külön, hanem köztetek: a sípok közt szólalok meg. Leírásától nyál gyűlt a számba. Bárcsak tudnátok hozzá jó papírt is szerezni. (Azzal az eggyel még baj van felétek.)

Válaszolok megjegyzéseidre:

1. / BOLDOGAN hozzájárulok, hogy y-nal álljon a név. Magam mindig úgy írtam ezelőtt, csak a legújabb egységesítési mánia hatása alatt gondoltam, hogy ti is egyetemesen rátértetek az i-re. Több eszetek van. Az én hibám, hogy nem említettem annak idején a kísérőlevélben különvéleményemet az írásmódról. Nem kell magyaráznod, persze, hogy Báthory.

2. /S persze, hogy maradjon el a keltezés helye, azt is csak azért írtam oda, hogy hátha valami okból éppen te akarod. A magam ösztöne ellene volt: egyet akarunk.

29