Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 6. szám - Kozmács István: Milyen nyelven s miről énekelnek a hunok? (Az Atilla, isten kardja rock-opera szövegéről és egyebekről)

Ezzel szemben azt gondolta a szerző: ha elhagyja a határozott névelőt, akkor az archaikus. Azt gondolta, ha -atl-et képzős névszó (vagy más szó) helyett -ásI-és vagy -sági -ség képzős változatot használ (pl. jóságot cselekedni; es kévésemet... hallja; lett így napkeléstől végig; Urunk, Istenünk visszafogadott. Akarásába/ szólok; fogyatkozik népességed,) akkor az archaikus. Azt gondolta, ha a személyes névmások tárgyesetét -t tárgyragosan használja (pl. el nem téríthet engemet senki,) —, az archaikus.

Azt gondolta, hogy archaizálnia kell. Tévedett. A határozott névelő ugyan valóban késői fejlemény a magyarban. Az is igaz: ha elhagyjuk, valóban érhetünk el különös ízt. De akkor nem szabad olyan esetben használni, amikor mai magyarul sem kell: „Vigyázz, Nemere, engedj az utómra!" (Önögész VII, 1).

De a szövegíró Lezsák Sándor legnagyobb tévedése az volt, amikor azt gondolta, hogy ha agrammatikus a mondat, akkor az archaikus. Ebben is tévedett. A régi magyar nyelvben is egyeztetni kellett az alanyt és az állítmányt. A régi magyar nyelvben is egyeztetni kellett a határozatlan ill. határozatlan tárggyal az ige ragozását (az talán még elfogadható lenne, ha minden igét mindig alanyi ragozásban írna, de akkor mindig, minden esetben úgy kellene cselekednie. Fordítva már nem tehetné.)

Egy rövid lista agrammatikus mondatokból és nyelvhelyességi hibákból:

Agrammatizmusok

népemnek jóságot cselekedni / Atilla, 1,1 (Ezt hogyan lehet megtenni?)

Zúgolódó törzsfák várják / Kürt rikoltást, lovas vágtát. / Guntár 111,2 (várják [tárgyas ragozásé ige] + rikoltást, vágtát [határozatlan tárgy], Vö.: határozott névelő elhagyása mint archaizálás és az ő következményei.

Európát látok! /Aéciusz ül,3 (alanyi ragozásé ige + határozott tárgy. Kis jóindulattal ez talán még elfogadható, de:)

Európát hallok! / Atilla 111,3 (alanyi ragozásé ige + határozott tárgy. Itt már a jóindulat sem segít.)

Fogadjátok, Felső Világ! / Ruila IV, 3 (többesszámú állítmány, egyesszámú alany...)

Oka van, ha vérét elfolyatják IMert fővezérét rútul hátrahagyták. / Önögész TV, 1 (Ez csak nem érthető. Kinek, minek a fővezérét? A szerző azt akarta mondani: a fővezért. Kell a fővezérét, mert így jön ki a szükséges szótagszám. Igaz, határozott névelővel is meglenne. De vö.: határozott névelő elhagyása és az ő következményei.)

felváltva hozzák... vesztő csatát /Ellák IV,2 (tárgyas ragozásé ige + határozatlan tárgy. Óvatos kérdés: vesztő csata?)

Hitvesem, vágyaimhoz I visszatérő szárnyaim légy! /Atilla VI,2 (Ez olvasható 4 alkalommal is, tehát nem tévedés. Magyarul a páros testrészek egyesszámban vannak. Ez finnugor örökség a magyar nyelvben. Talán ennek elutasítását demonstrálja így a szerző.)

Nyelvhelyességi furcsaságok

Fülemnek semmit mond! /Oresztész 11,1 (Attól, hogy valami lehet [esetleg egy színpadi mű] semmitmondó, attól még nem lehet semmit mondani, lehet viszont így; Ez semmit se mond. A magyarban kettős tagadás a divat.)

Én kezeskedek érte! / Guntár 11,2 (A magyarban van ikes ragozás!)

Haragot feléd mégsem érzek / Krimhilda 11,2 (Csak nem a hivatal nyelve ragadta magával a szerzőt?)

57