Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 6. szám - Kozmács István: Milyen nyelven s miről énekelnek a hunok? (Az Atilla, isten kardja rock-opera szövegéről és egyebekről)
Kozmács István Milyen nyelven s miről énekelnek a hunok? (Az Atilla, isten kardja rock-opera szövegéről és egyebekről) A . JL JL magyar szellem honvédő lapja, a Hunnia megjelentette 1993. decemberi számában a Szörényi-Lezsák-Nemeskürty-Koltai négyes színpadi alkotásának szövegkönyvét. így mindazok, akik eddig csak hallották-látták az előadást, most olvasva a szöveget meggyőződhettek róla, hogy amikor az előadás alatt itt-ott (esetleg állandóan) felkapták a fejüket (vagy épp bólogattak), akkor, bizony, jól hallották, amit hallottak. Én magam, Önögész Nagy Feró azon mondatánál hőköltem meg először igazán, hogyaszonygya: Elhatárolódtam múltamtól(Il.kép 2.) Valahogy olyan XX. századvégi madjaroschan hangzott... De ne vágjunk a dolgok elébe. A következőben nem áll szándékomban minősíteni a művet mint alkotást. Nem írok a zenéről, az előadásról, a dramaturgiáról, a díszletről — ezt sokan megtették már előttem. Kizárólag az opera szövegével, mint magyar (?) nyelvű szöveggel kívánom összeismertetni az olvasót. Első hallásra (olvasásra) feltűnik, hogy Atilla szövege furcsául van. Nem olyan nyelv ez, amit megszoktunk. (Vagy éppen ellenkezőleg: nagyon is olyan?) A furcsaságot persze lehetne a mű javára is írni. De nem lehet. Hogy miért nem, annak indoklásául megkísérlem ennek a furcsa magyarságnak néhány jellemzőjét megragadni. Ezek: az archaizálásra törekvés, a helyesírás és a szóhasználat. Archaizálásra törekvés A szerző valamilyen okból úgy döntött, hogy archaizál, nem a mai magyar irodalmi vagy beszélt nyelvet alkalmazza. Ez a döntése már jelzi: a hunokhoz több közünk van, mint azt a közember gondolná. Hiszen nyomós ok kell az archaizáláshoz, ha valamely nem magyar nyelven beszélő népről szól a nóta. Archaizálni akkor lehet igazán (de nem biztos, hogy kell vagy érdemes), ha eleinket idézzük meg. Sajnos az archaizálás során nem úgy járt el a szövegíró, ahogy érdemes lett volna. Lezsák nem használt régies, esetleg elavult szavakat. Nem használt nyelvjárási szavakat sem. Nem alkalmazott szólásokat (ill. talán egyszer). Nem választott magának egy , jól szóló” nyelvjárást. S nem vegyítette ezt az egészet olymódon egybe, hogy érvényes régi magyar nyelv szülessen, ha már az kell feltétlen a hitelesítendő mondandóhoz. Érvényes itt most azt jelenti: hihető. 56
