Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 6. szám - Veress Dániel: Európa-szerte Erdélyt kerestem (Előhang Cs. Szabó László leveleihez)

kötődés. Utóbbira, puszta emlékezetből idézem néhány régebbi, kötött formájú — Lázrózsák, A szép város, Havasi dal -, s néhány jóval későbbi, szigorúan zárt szabadversét: Erdély, Erdély hercege, Szamos. Pusztán ezekből is le lehetne vezetni lelki kötődését, emlékezete működésének és gondolattársításainak mechanizmusát, a mondanivaló mögötti, nem mindig könnyen megtalálható kulcsát. Valamelyik versében, Görögországban, egy szikkadt patakágy szomszédságában, valószerűtlenül a „hűvös fjord” és a „hideg Szamos” villan fel benne, átlengve a gyerekkorában hallott havasi furulyaszóval. Másutt, Párizs és a Rajna közt, egy álom, vízió, emlékkép, mely a kolozsvári sétatéren végződik. A kulcsszó az otthonféltés. Valamelyik bírálója jellemezte így. Egy másik, később a „szimultán honvágyáról” írt. Egy harmadik a „kétlaki jelenlét”-ről. Igaza volt mindahányuknak, ceruzavonások egy jellemképen: mind erdélyiségét erősítik^ miközben méltatói — okkal-joggal — európéerségét hangsúlyozzák. Igen ám, de O nem Erdéllyel szemben volt európai, nem Európával szemben volt erdélyi: erdélyiként — minként annyi peregrinus deákelőd — kebelezte be Európát, az európai műveltséget és szellemet.

Csé-ben mindig erős volt a politikára hangoltság. Helyét és helyzetét jó néhányszor megfogalmazta: „Elkötelezett író voltam, amióta csak az eszemet tudom, a há- nyatottan átélt történelem által megigézett Magyar Néző, aki szenvedélyes azonosulásai miatt gyors elavulással számol.” Másutt meg: „Azért fogok gyorsan elavulni, mert szívem, lelkem együtt lüktetett a korral, nyakig a század fia voltam ugyan, de kívülállóként, kényszerből, csak a perem szegélyén.” Viszont üsd fel, az Ország és irodalom nagy számbavételeit, a négy tanulmány bármelyikét, történelemről, irodalomról szólnak, remek meglátásokkal, telitalálat minősítésekkel, de nem gyeplő- zött politikai indulattal. Erezni, hogy írójuk szemét elfutotta a vér. Kétségtelen, hogy a higgadt értékelések keverése az időszerű politikával nem válik az írások tartósítójává.

De az a harciasság nem a pillanaté. A harmincas évek végi, negyvenes évek eleji írásaiban, köteteiben már ott a magyarázat emberhez, íróhoz, és a műfajhoz is: „Az esszé nem elhatározás dolga, mint a regény vagy vers, hanem tapasztalati, szellemi önvédelem. Mikor az emberiségen végigdidereg egy-egy „történelmi kor”, a gondolat minduntalan kifordul a tiszta tudományból és az expanzív, teremtő művészi formákból. A hódítás hadtudományát fölváltja a védelemé. Amaz nehézkes, nagyszabású, mutatós, ez fürge, hevenyészett, mindig a veszélyeztetett pontra siet. Az alkotás hősiessége átváltozik a védelem nehezebben fölismerhető hősiességévé, mindegyik a maga törvényét követi, és egymást váltogatva egyenértékűek... A mozgékony védelem összeolvasztja a műfajokat, a formák közt él, alattuk bujkál.”

Tehát a világ kísértései! Vita és helytállás — ez eddigi műve, írta a citálthoz viszonyítva évekkel később első határkő tanulmánygyűjteménye — magyarázó és mentegetőző — előszavában.

Minden valamirevaló írói pálya építkező folytonosság a változatokon és változatosságon belül. Világok harcának, világok változásának, világok hullásának tanújaként, szemtanújaként - csak kisebb részt részeseként - élt és írt. A vagdalkozó homo politicus újra felbukkan az ötvenes évek első felében, irodalompolitikai jegyzeteiben. Évtizedre rá, ha nem is lohadt le a harci kedv, az ádáz politizálót felváltja a művész, az, ami benne s művében maradandóbb és időtállóbb, az alkotó konfessziója alkotásokról. Eszembe jut egy megjegyzése, ha úgy tetszik nevezhetjük elszólásnak is: „Ravaszkodó számítás nélkül, csupán diplomatikus erdélyi érzékkel soha nem szerepeltem műsoron” — írja első rádiós korszakáról. így akarta a „politikai zebra”, a konzervatív és radikális csíkokkal csíkozott, biztosítani megtámadha- tatlanságát, tehát függetlenségét a bal- és jobboldaltól -, és lelki nyugalmát az írói alkotás érdekében. Azonban ne higyjük egy új fióka Teleki Mihálynak: nem volt az,

19