Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)

törvényt bírálja a továbbiakban. S a helyi érdekek, a szociális kérdések elhanyagolásáért marasztalja el a törvényhozókat.

Mint kiderül, a szakmai fórum megteremtésén túl a kertészeket is a tulajdonlás körüli viták verbuválták eggyé. Ebből a körből indult ugyanis a borászati üzemre pályázó részvénytársaság szervezése.

10 000 és 1 000 000 forint közötti értékekkel lehetett részvényt jegyezni. Tudomásom szerint két-három személynek van milliós részvénye. Azt el kell mondanom, hogy nem a vezetőkre jellemző a milliós jegyzés. Az emberek zöme 30-50-100 000 körüli tőkével lépett be. Összesen 43-an jegyeztek részvényt. 80-90 %-uk helyi termelő. A jegyzett összeget azonban nem mindenki egészítette ki - számol be az augusztusi állapotokról Oreskó Imre. - Velünk párhuzamosan egy pinceszövetkezet is létrejött. Ők is pályázni szándékoznak.

— Nem növelte volna az esélyeket, ha egy helyre koncentrálják az erőket?- Ésszerű lett volna! Emberi tényezők miatt azonban nem így történt. De ezt nem szeretném részletezni. Nem sokan, de akadtak a 432-ből, akik attól tartanak, hogy a szervezkedés mögött bizonyos úri huncutság rejtőzik, vagy a zöld bárók, a volt kommunisták keze van benne. Azt beszélik, hogy ők akarják megvásárolni a borászati üzemet. Elfelejtik, hogy a részvénytársaság vezetését a közgyűlés évente választja, ha nincs megelégedve a munkájával, leválthatja. Egyébként olyan szakemberek látták munkához itt, akik válóban jártasak az ilyen ügyletekben. Gazdasági vezetők voltak. És elsősorban a község és a termelők érdekében léptek föl.-Az alakuló gyűlésen viszont elhangzott egy visszatetszést keltő megjegyzés a vezetők részéről - kapcsolódik be a beszélgetésbe most már Radványi Jenő is. - Mégpedig az, hogy a részvénytársaságnak nem elsődleges célja a szőlőtermesztés fenntartása. Egyéb tevékenységgel is foglalkozhat, ha a szőlőtermesztésben nem lát jövedelem- szerzési lehetőséget, akkor bizony azt el is hanyagolhatja. Az izsákiakat ez nagyon szíven ütötte. Sokuknak megingott a bizalma. És azt mondták az emberek, a részvénytársaságban a kispénzűeknek úgysem lesz szava, és úgy gondolták, ha a pince- szövetkezet a termelésben is próbál segíteni, jobb lesz oda adnunk a megtakarított pénzünket. Ott az egy tag egy szavazat elve jó lehet, hiszen ha jó vezetés alakul ki, tud érvelni a véleménye mellett, akkor elfogadják őket és bíznák bennük. Ha viszont a legkisebb gazemberséget észlelik, arra rögtön reagálhatnák.

Radványi Jenő nem Oreskó Imre nemzedékéből, hanem a jóval idősebbek közül való. Életútja az igazán köztes embereké. Nyugdíjba vonulása előtti pozíciói, beosztásai és talán kompromisszumot kereső természete viszi közéjük, s teszi lehetővé, hogy együtt munkálkodjanak, hogy szót értsenek egymással. Családja sorsa, múltja azonban azokéra emlékeztet, akik a másik, a kisgazda szellemiségű gazdakörben tevékenykednek, és gyűlnek össze napi gondjaik megvitatására.

Radványi Jenőnek már az édesapja is szőlővel foglalkozott. Néhány hold gyenge homokon teremtette meg a maga virágzó kisgazdaságát. Igyekezetének azonban rövidesen inkább kárát, mint hasznát látta családja. Az ötvenes években kuláknak nyilvánították. Kilakoltatták a lakásából, kiforgatták minden vagyonából. A fiút, Radványi Jenőt megakadályozták a továbbtanulásában. Elvitték munkaszolgálatra.

Már az érettségi előtt veszélybe kerültem. Az osztályban egy Rákosi-képet megbecs- telenítettek. Három gyereket ezután kirúgtak Ebbe szerencsére nem estem bele. Jelentkeztem több helyre is, agrárra, kertészetire. Mindenünnen elutasítottak. Huszonhét hónapot töltöttem Nyíregyházán munkaszolgálatban. A huszárlaktanya lóistállójában szállásoltak el bennünket. Hajnali négykor keltünk. Építkezésen dolgoztunk. A fegyveres alakulatoktól kiszuperált altisztek vezénylete alatt. Jó kemény

63