Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
Hogy nem önkizsákmányolás-e ez az életforma? De az. Azt gondolhatja a kívülálló, ha valakinek egyetemi végzettsége, diplomája, jó beosztása van, mindebből könnyedén meg lehet élni. Nem így van. Ahogyan a kollégáimnak sem elég a rendes fizetésük, nekem sem. Rákényszerülünk, hogy külön is gazdálkodjunk. Hétvégeken, szabadság alatt és a munkahelyi napi nyolc-tizenkét órás elfoglaltság mellett. A család és napszámosok bevonásával. Most mindennek a tetejében az én sorsom is bizonytalanná vált. Az állami gazdaság felszámoláséival az én munkahelyem is megszűnik, ahogy megszűnt már legalább harminc kollégámé. Marad az egyéni gazdálkodás. Ha azonban az alkalmazotti földalap kijelölése és a kárpótlás nem úgy történik, ahogyan én szeretném, az általam művelt terület a töredékére zsugorodik. A föld ugyanis nem az enyém, csak a rajta levő ültetvény. Oreskó Imréről először a polgármesteri hivatalban hallottam. A polgármester úr közvetítésével ismerkedtem meg vele, ahogyan Radványi Jenővel is. Mikor szóba került, hogy létezik ám Izsákon egy másik gazdakör is, nemcsak az, amelyiknek a cégtáblája a fő utca egyik épületén segít a tájékozódásban, akkor ajánlja mindkettőjüket a figyelmembe. Oreskó Imre a Kertész Gazdakörnek az elnöke, Radványi Jenő pedig a jegyzője. így fogadnak egy délelőtt. A polgármester rendelkezésükre bocsátotta ez időre a szobáját. Kávéval, itallal várnak. Kínálnak is jó szívvel. A hetvenhárom fős gazdakör a kertész nevet viseli. Mondják, nem feltétlenül azért, hogy meg lehessen különböztetni a másiktól, hanem mert nagyrészt a szőlő- és gyümölcstermesztés egyetemet, főiskolát végzett szakemberei, termelőszövetkezeti és állami gazdasági vezetők gyűlnek össze benne. Olyanok, akik ezer hektárnyi területek szakirányítói voltak. Köztük harmincán az állami gazdaság felszámolásának megkezdésével munkanélkülivé váltak. Most keresik a helyüket. De van egy szakmai fórum — ez a Kertész Gazdakör —, ahol információkhoz juthatnak. A tagság 85 %-a negyvenöt év alatti, 40 %-uk felsőfokú végzettségű.- Van-e, milyen a kapcsolatuk a másik gazdakörrel?- Tulajdonképpen nincs. Bár ismerem a vezetőjüket, helyettesét - mondja Oreskó Imre. - Közel egy időben jegyeztek be bennünket. Nem azért szerveződtünk, hogy az ellenpólus szerepét töltsük be. Szomorú lenne, ha pont ebből az indíttatásból jött volna létre a miénk. Mi elsődlegesen a borászati üzem megmentése érdekében fogtunk össze. Az általunk szervezett előadásokra küldtünk nekik meghívót, de nagyon kevesen, ritkán jelentek meg közülük. Arról is van tudomásunk, hogy rólunk elég szélsőséges véleményük van. A volt vezetőket zöld báróknak tartják. Holott aki tájékozott, tudhatja, hogy a főiskolát, egyetemet végzett szakemberek közép- vagy felső szinten a szakirányításban töltöttek el itt húsz éveket, de köztünk nincsenek igazgatók, elnökök. Ha vannak is, nem olyanoknak ismerem őket, hogy rászolgáltak volna a zöld báróságra. Ezek a szélsőséges személyek másban is igen nehezen tudnak eligazodni. Az egyéni sérelmeikre alapozzák a véleményüket. Elfeledkeznek róla, hogy a mi korosztályunknak semmi köze nincs azokhoz az igazságtalanságokhoz, amelyeket ők régen elszenvedtek. Közülük sokan nem is éltek még akkor, vagy nagyon hátulgom- bolósok voltak. Van náluk három-négy hangadó, aki befolyásolja a többieket, anélkül, hogy ismernék a mi körünket. Majd idővel megtapasztalják, hogy csak a jó szándék vezet bennünket. A község érdekében próbálunk szerveződni. És Oreskó Imre külön is hangsúlyozza, hogy ők mindenfajta pártpolitikától függetlenül, kizárólag szakmai irányultsággal, klubszerűén működnek. Ok — így érvel — a politikánál életképesebbek akarnak maradni. Hogy mi minősül politikai cselekvésnek, mi nem, a távlatokból szemlélve, bizonyosan eldönthető lesz egyszer. De ma — nehéz meg nem jegyeznünk—, mikor az egész gazdaságban a tulajdonszerzés a tét, könnyen válhat egy-egy szándék, egy- egy állásfoglalás politikai tényezővé. Mindenesetre Oreskó Imre is a kárpótlási 62
