Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)

voltunk. Akik ezt a szakmát tanultuk, más választásunk nem volt. A gazdaságba vagy a tsz-be mehettünk dolgozni. Egyéni gazdálkodásra nem volt lehetőségünk. Bizony előfordult, hogy a fejemhez vágták, kiszolgáltam a rendszert. Semmivel sem jobban, mint bárki, aki a szövetkezetben dolgozott, akár mint fogatos, akár mint gépkocsivezető. És nem jobban, mint a gyári munkás, akit május elsején kihajtottak fólvonulni. Megvolt a beosztásom, azért kaptam a fizetésemet. Aki egyébként megvádolt, nagyon jól ismer engem is, meg a családomat is. Ott nőttem föl a szomszédjukban. Elmagyaráztam neki, hogy ne rajtam keresse az elveszett harminc esztendejét, mert én a legnagyobb jóindulattal se tudom neki visszaadni. Kár az én korosztályomat számon kérni.

— A kárpótlandók és részarány-tulajdonosok között valamiként mégis igazságot kell tenni. Mit tehetnének a mielőbbi megegyezésért?- Nézze, ez olyan dolog, hogy én se vagyok a magam ellensége, hogy az én tulajdonomat fölajánljam, hogy a kárpótlásra jogosultak földhöz jussanak. A mi szakmánk olyan, hogy mi csak a földdel tudunk gazdálkodni. Ezt tanultuk, ehhez értünk. Miért adjak én oda akár három holdat is, csakhogy más a kárpótlási jegyével érvényesüljön. Nem kereskedni akarok én a földdel, hanem gazdálkodni!

Kállai Gyula elődei hasonló sorsúak, mint azok parasztok, akikkel beosztásánál fogva az ellentétes oldalon vitatkozik. Féléves kora óta itt él, Izsákon. A nagyapjának, apjának darálómalma, cséplőgépeik voltak. 1952-ben államosították őket is. Az édesapa végül belépett a szövetkezetbe. A fiú kertészeti végzettségével a tsz ag- ronómusa lett. 1978 óta dolgozik mostani munkahelyén.

Kértünk ki földet mi is, de csak annyit, amennyivel elbírok. Mellette bérelek is. Viszont az egészet én nem kérném ki. A mi korosztályunk nincs fölkészülve a magángazdálkodásra. Izsákon ma áttérni erre - öngyilkosság volna. Ha vásárolok 6- 700 000 forinton gépet, az még csak az alap. Hol van még az eke, a tárcsa, a kombinátor? És mikor térül meg a mai árakon a befektetés? A tsz-ben van a fő munkahelyem. A hat hektárt pedig a családdal műveljük hétvégeken. A mai viszonyok között a fizetés nem elég. Két lányom van, mindkettő tanul. Sokba kerülnek. Nincs tehát víkend. Nem szoktunk mi hozzá. Szórakozásra, pihenésre, utazgatásra nincs idő.

A tulajdon rendezésére természetesen szükség van. A földeket, elismerem, jogtalanul vették el. Igazuk van, akik követelnek. Én csak azzal nem tudok egyetérteni, hogy türelmetlenek az emberek. Ha harminc évig szó nélkül kibírták a sorsukat, most miért akarnák mindent egy év alatt visszakapni, amit harminc év alatt elveszítettek. Sokan nem értik, de a tsz-t most egy füst alatt feloszlatni öngyilkosság volna. Az a meglátásom, hogy a parasztság nincs fölkészítve az egyéni gazdálkodásra. Hát ezelőtt négy-öt évvel ki gondolta, hogy megváltozik a rendszer, kimennek az oroszok, a földeket visszaadják?

Dr. Böröcz Sándor a maga munkáját a sírásóéhoz vagy a temetkezési vállalkozóéhoz hasonlítja. Korábban a szomszéd település, Kiskőrös állami gazdaságában dolgozott. Jelenleg az 1993. január 21. óta felszámolás alatt álló Izsáki Állami Gazdaságban ő a felszámoló biztos, a Dunaholding Kft-nek a megbízásából. Dr. Böröcz Sándor arról beszél, hogy előző cége, amely az izsákival hasonló sorsra jutott, Izsákról sok jó szakembert kapott az évek folyamán. Mondta is izsáki kollégáinak, hogy hálából eljött felszámolni őket. S nevet. És hozzáteszi: ezt a tevékenységet nem lehet másként végezni, mint kellő mennyiségű humorral. Mert igazgatóhelyettesként, igazgatóként ő mindig csak építkezni igyekezett, meg a nyereséget megsokszorozni, itt viszont bővítésről szó se lehet. Sikerként egyedül azt számolhatja el, ha jó áron eladhat valamit a létesítményekből. Dr. Böröcz Sándor a hitele58