Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
koronát. Hát így nem. adom oda! Mert ? Akkor neked most ingyen adom vagy a földet, vagy az aranykoronát. De őneki is mennyiben van az a szőlő, a berendezés! Mondom neki, ide hallgass, én nem kértelek meg rá, hogy ültess bele. Akkor elkezdi ócsárolni a főidet. Nekem ne mondd, hogy az milyen! Én tudom! Én dolgoztam benne! Hát ő akkor mit csináljon ? Nagyon sajnálom, az én kezem írása ennyiért papírra nem kerül. Azt a birtokot, amiért az őseim közül valaki keservesen megdolgozott, én nem adom oda! A termelőszövetkezetre panaszkodik a félj is. Nem úgy sikerült a kiválása, mint szerette volna. A betegsége miatt kimaradt a csoportosan kiválni készülők közül. Hogy utólag csatlakozzék, nem járult hozzá a tsz-vezetőség. En akkor is kilépek. Lesz, ami lesz. Még 1992 december 8-án kértem, hogy töröljenek a tagok névsorából. Eltették a kérelmemet. És én vártam-vártam. Nem történt semmi. Bementem az irodába, keresték összevissza a beadványomat. Nem volt sehol, csak az iktatószámát találták meg. Kifizettek 20 000 forinttal. Abból levontak sokat, maradt 16 000. A vagyonjegyem meg szépen benn maradt. Azóta hallottam, nem igaz, hogy lejárt a határidő májusban, december 31-ig kiválhattam volna. De hát most már kifizettek. Ha kaphattam volna valami gépet, egy vetőgépet vagy egy traktort, a többiekkel összedolgozhattam volna. A feleség a tsz-ből a részaránytulajdonára számít. Az állami gazdaság területén, ha lesz valaha egyáltalán kárpótlásra kijelölhető rész, a kárpótlási jegyeivel szeretne birtokhoz jutni, ott, ahol a családjuknak volt hajdanában. Több mint két éve, hogy kimérték a tsz-ben a földet. Eltöltöttünk vele két napot, de még a lábomat se tehettem rá. Megnéztem benn az irodán a térképet, be sincs jelölve. Azt mondják erre, ők beírják, de korántsem biztos, hogy én majd a sajátomat kapom vissza! Az állami gazdaságban ez volt az első év, hogy az almásból mi is kaptunk egy hektárt. A sajátunkból. Hát korábban oda se lehetett jutni. A múltkor találkozom onnan egy vezetővel. Mondom, Imre, tud-e valami jó hírt az almásról. Azt feleli, ki köll ám majd fizetni az almafák árát meg az öntözőberendezést. És a földdel mi lesz'? Mert nekünk van ám kárpótlási jegyünk! Hát azt mondja, majd a dolgozók viszik az ültetvény alá az aranykoronájukat, az nem megy kárpótlásba. Hogyhogy nem megy!? Hiába van nekem 90-100 aranykoronám összesen, kitörölhetem vele a fenekem. Közel húsz hold föld értéke, és majd felét se kapom érte. A másik oldal — Azt az érvet, hogy vannak kérdések, amelyekre csak én adhatok választ, már nagyon sokszor hallottam... - utal vissza telefonbeszélgetésünkre Izsák István, a Sárfehér Tsz elnöke. Mintegy ismerkedésül teszi a kézfogás után közvetlenül, mert ekkor találkozunk életünkben először. Nem kétséges, éle van a mondatainak, ahogyan az újságírók kellemetlenkedéseire céloz. Nem is kezdődhet el a beszélgetés, csak azután, hogy tisztáztuk, ki vagyok, miért jöttem. Sietek hát megnyugtatni, nem vagyok újságíró (nem mintha ez érdem volna!), s nem is kerestem sosem akként a kenyeremet. írásommal nem kívánok részt venni egyébként sem a napilapok politikai csatározásaiban. E kis közjáték után poharakat hozat. Üdítővel kínál. Izsák István nemrég, 1989-ben került a Sárfehér Tsz élére. Jól ismerheti azonban a terepet, előtte is vezetőségi tagja volt a szövetkezetnek. Itt dolgozik, mióta 1976- ben befejezte tanulmányait a közgazdaságtudományi egyetem agrár szakán. De a faluhoz kötik a gyökerei is, szülőkön, nagyszülőkön át sokadíziglen. Elődei — apai54
