Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
anyai ágon egyaránt — szoros kapcsolatban voltak a földdel. Az apai nagyapa, mint a takarékpénztár pénztárosa, gazdálkodott is. Az anyai viszont főfoglalkozású földművelő volt. Az ötvenes években mindkét részről megtapasztalhatták, mit jelentett, ha valakit kuláknak minősítettek. Az apai, de az anyai nagyszülők is a nagygazdák közé tartoztak. Az édesanya pedig mint termelőszövetkezeti részesművelő folytatta a családi tradíciót. Mindezek számbavételére talán nem is került volna sor, ha beszélgetésünk folyamán, nem jött volna szóba rögtön, milyen éles viták zajlanak ez idő szerint Izsák közéletében. Mégpedig olyanok, amelyek a szövetkezet egészét, sőt magát az elnököt is személyesen érintik. A sors furcsa fintora talán éppen az, hogy pozíciójánál fogva mostanában pont azzal a fajta gazdamentalitással kénytelen hadakozni, amelynek eredetét maga is jól ismerheti, mégpedig közvetlenül. Mikor helyzetének e fonákságáról kérdezem, előbb csak annyit mond, hogy meg lehet szokni ezt is, meg hogy ő is megkeményedett az utóbbi időben. Az emberek súlyos bírálatokkal illetik a tsz-vezetést, de őt, az elnököt is. Hogy pontosan milyen vádak hangzottak el vele kapcsolatban? — Erről nem kívánok beszélni - ez a válasza. A későbbiekben azonban szó esik majd emlékezetes gyűlésekről, amelyeket a községházára hívtak össze. Ha jól emlékszem, kisgazdapárti gyűlés volt, ahová engem is meghívtak. Kérdezték, mi a véleményem az agrárkérdésről, mi lesz a szövetkezet sorsa? Azt találtam mondani, hogy én inkább lemondok, de ahhoz nem adom az áldásomat meg a nevemet, hogy téglánként széthordják a tsz objektumait. Ha csak nincs olyan állapotban, hogy azon csak a dózer segíthet, nem lehet szétosztani. Át kell vennie egy csoportnak, hogy működtesse tovább. A rendszervcdtáe nem azt jelenti, hogy itt szétdíboljunk mindent. Hogy egy hűtőtárolót vagy egy gyümölcscsomagolót téglánként széthordjanak, ahhoz én nem járulok hozzá. A földekről is a legkülönfélébb elképzelések születtek! Engem öt percen belül lekommunistáztak, lekulákoztak, lefa- sisztáztak, talán még zsidóztak is. Iszonytató módon irigyek az emberek. Most a vagyoni átrendeződések szakaszában, hogy átalakulnák a tulajdonviszonyok, felszínre jutott az a vonásuk, amelyik mindig is bennük szunnyadozott. Korábban nyugalom volt, de most, hogy vagyonról van szó, hogy kinek mi jut, mennyi, elképesztő módon kiéleződtek az ellentétek. Nagyon nagyot csalódtam az emberekben. Meg is undorodtam tőlük. Csömöröm van. Pedig én itt születtem. Mikor majd kikapcsolom végezetül a magnót, még annyit tesz hozzá: legszívesebben fogná a sátorfáját. S el innen! Száz-kétszáz kilométerrel messzebbre! Alapjában véve béketűrő természetű ember vagyok. Inkább nyelek háromszor, mint visszaszólják, de kezd elkopni az idegrendszerem. Azt vettem észre, hogy már nem is hasonlítok a régi önmagámra. Elfogy a türelmem. Itt nem lehet jó döntést hozni. Ha egyenlő arányban osztozkodnánk, akkor is volna elégedetlenség. Százkétszáz ember biztosan föllázadna. Mert ő többet érdemel! Az utóbbi három esztendőben bizonyos szerkezeti átalakuláson ment keresztül a Sárfehér Tsz is. Belső önálló egységekre épülő holding típusú szövetkezetnek nevezik magukat. Időközben — mert nem volt gazdaságos a működtetésük, egy fuvarozó részleget, egy gépműhelyet felszámoltak. A nyár végi állapotok szerint a cipőfelsőrész-készítő üzemükben kétszázötvenketten, a mezőgazdasági ágazatokban százötvenen, a vendéglátóegységekben, üzletekben ötven-hatvanan dolgoznak. Az utóbbi egy esztendőben a nyugdíjasok közül körülbelül százan kérték a tagsági viszonyuk megszüntetését. Harmincegynehányan pedig vagyonrészükkel kiváltak. Húszezer forintban állapítottuk meg a részjegy értékét. Akiknek a tagsági viszonyuk megszűnt, a pénz 50 %-át azonnal... megkapták, a többit pedig év végén. A nyugdíjasok egy része így kívánt anyagi gondjain segíteni. Az a harmincegynehány ember viszont, aki kivált a szövetkezetből, készpénzbefektetés nélkül juthatott hozzá 55
