Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
Dobozi Eszter Tíz körömmel (Izsák 1993-ban) II. rész A Asszonyi bánat .z izsáki Gazdakör tagjait hallgatva megismerhettem, milyen is a panasz, az elkeseredés, de még a sírást is, a férfi hangján. Férfiak történeteiben — mindazt, amit a magyar paraszttársadalomnak el kellett viselnie a század második felében. Átérezhettem megaláztatásaikat, fájdalmaikat, félelmeiket, szorongásaikat, aggodalmaikat. Hallottam terveiket, ábrándjaikat. S szavaikból lemondásaikat, beletörődésüket, de haragjukat, indulataikat is. Olykor egy-egy mondat, egy-egy sóhaj, egy-egy utalásnyi közbevetett megjegyzés terjedelméig jelezték, hogy ezek a férfisorsok nem egyedül a férfi drámái, legalább annyira az asszonyoké is. Emlegették a feleséget, a mamát, az édesanyát, a nővért, a húgot, ahogy ők is osztoztak a bajban. Vallomásaikból kitűnt, hogy szinte mindegyikük mögött, valahol a háttérben ott állt egy női lény, egy asszony, aki velük szenvedett, ha szenvedtek, velük remegte végig a legnehezebb éveket, mikor volt mit félteniük, s volt miért félniük. És most mégsem tudhattam meg az élmények közvetlenségével, hogy ezek a feleségek, mamák, édesanyák, nővérek és húgok, hogyan kínlódtak, ha kínlódtak, hogyan sírtak, ha sírtak. Milyenek voltak megbántottságukban, kétségbeesetten? Milyenek voltak, ha meghunyászkodtak, milyenek voltak, ha lázadoztak? És nem tudom, mit hisznek, mit nem. Nem tudom, mit gondolnak. Mit remélnek, ha még remélnek? Ezekben a tradicionálisan berendezett paraszti családokban a nő élete sosem annyira a világ színe előtt játszódik, mint a férfié. Fájdalma is inkább magánfájdalom marad. Még akkor is így van ez, ha a parasztasszony éppúgy kiveszi a háztartási munka, a gyereknevelés mellett a családi termelőmunkából a részét, mint a párja. Szervezete fizikai terhelhetőségének a határáig mindenképp. Bár néhol még azon túl is. A másokkal összekötő sorsközösség megtapasztalására még sincs annyi alkalom az asszonyi létnek a színterein, mint a férfiéban. A férfi sérelme hamarabb szólalhat meg a falusi közélet akár hivatalos, akár nem hivatalos fórumain, mint az asszonyi bánat. A visszavonultságban élő nő gyötrelme homályban marad. A férfié — szerencsésebb történelmi korszakokban — politikai tényező lehet, de a kevésbé szerencsésekben is legalább közbotrány. A Gazdakörben nem találkoztam asszonyokkal. Nem tért be egyikük sem egy újságot elolvasni, a politikai élet újabb fordulatait megvitatni, a faluban történtekről beszélgetni. De nem láttam közülük senkit összehajolni a boros-, a söröspohár fóKészült a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával. 51