Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

Februárban meghalt az uram, akkor, ahogy lenni szokott, összeszaladt a rokonság. Mindenki azt tanácsolta, hagyjam abba a gazdálkodást, hiszen nő vagyok, nem bírnám a fizikai munkát. Borzasztó helyzetbe kerültem, a nyugdíjam nagyon kicsi, úgy éreztem, egyszerűen tennem kell valamit. Ráadásul itt állt 40 ezer forint értékű vetőmag, amit senki nem vett volna meg tőlünk. Más nem maradt, gondolkodni kezdtünk a fiammal azon, mégis mit tudunk csinálni. Néhány nap múlva döntöttünk: a fólia marad, hiszen abban volt gyakorlatunk és ott álltak az eszközeink. Sokat nem gondolkodhattam, és talán ez volt a szerencsém. Az uram február 28-án halt meg, 8 nap múlva viszont kezdenünk kellett a paprika tűzdelését.

Evek óta termeltünk konzervuborkát, sárga-, görögdinnyét és paradicsomot. Kapcsolatba kerültünk a japán Szakata céggel. Férjemnek jó ismerőse volt a cég magyar képviselője, tőle hoztunk görög- és sárgadinnyemagot. Eddig nagyon jó holland magokkal dolgoztunk, de azokat már nem lehetett megfizetni. Elég az hozzá, a japán cég küldte a magokat, amit a fóliasátorban ültettünk el. Nem a hagyományos gyepkockát választottuk, mert ha azokra valami vegyszer kerül, akkor képes az egész állomány tönkremenni. A fiam külföldről származó tőzeges tápkockát szerzett, olyat, amin a papír idővel elbomlik. Ez sokkal gyorsabbá tette a munkát, nem kellett átraknunk, nem volt fertőzött a talaj és kisebb súlya miatt könnyebben tudtunk vele dolgozni. Nem is beszélve arról, hogy rövidebb idő alatt készül el a palánta. A japánok előírásai szerint jól megtrágyáztuk a területet, kiültettük a pálántá- kat, egyszóval elkezdődött a termesztés. Nem ment simán, mert a palántákat locsolni kellett, és a kutak nem akartak sikerülni. Jó éve meghalt az a kútfúró, aki igazán értett itt a kútfúráshoz. Amikorra mégis sikerült, akkorra más sok idő eltelt. Nem volt mit tennem, itthonról vittem ki 10 hektós káddal a vizet. Van egy Aronk, de azt nem szoktam vezetni, így a Polski utánfutójára raktuk fel a kádat. Húztam az autóval az utánfutót, a kádból pedig csővel minden palántát megöntöztünk. Sokat kínlódtunk, olyan szárazság volt, amire én nem emlékszem, de még az öregebbek sem. A szárazság ellenére végül olyan közepes lett a termés. Volt valamennyi hasznunk, de csak azért, mert a földünk végén eladtam a dinnyét. Ha fel kellett volna szállítanunk Pestre, akkor már ráfizettünk volna. Borzasztóan drága a fuvar, méregdrága a helypénz, arról nem is beszélve, hogy a kereskedő nem annyit akar keresni mint a termelő, hanem legalább a dupláját. Ha 16 forintért ad egy kiló dinnyét, akkor tőlem az extra dinnyét is csak 8 forintért hajlandó átvenni. Erre a fold végén megraktam az utánfutót dinnyével és onnan árultam. Időm volt, úgy gondoltam, ennyit nekem is megér, és egyenként adtam el az összesét. Nagyon jó fajta dinnye volt. A fiam szakkönyv alapján szedte, mert mi azelőtt soha nem foglalkoztunk dinnyével. A férjem se, édesapám foglalkozott vele, de az már régebben volt. Végül is viszonylag jól sikerült.

Hát egyáltalán nem volt könnyű. Mindig 5 órakor keltem és este 10-kor kerültem ágyba. Ezt csak úgy lehetett megcsinálni, hogy a család egyet akart. Mi kinn voltunk a dinnyénél, a menyem főzött és hozta az ebédet nekem. O itthon állt helyt, reggel nyitotta, este zárta a fóliasátrat. De olyan is előfordult, amikor az 5 éves unokám a pesti piacon aludt. Nem tehettünk mást, jöttünk mind a ketten az áruval. Azt hozni kellett. Gyorsan mentek le a kilóim. Olyan hirtelen adtam le 16 kilót, hogy állítom, nincs olyan fogyókúrás recept, ami ennél hatásosabb. Most ősszel már lazítottam egy kicsit. A Catolica 2000 utazást szervezett Rómába, a fiamék rábeszéltek, így néhány napra elutaztam és tényleg jól kikapcsolódtam.

Amióta szóba került a foldvisszaadás, majd a kárpótlás, attól kezdve soha, semmire nem adtunk ki pénzt. Mindig szépen félreteszegettük és vártuk az alkalmat. Amikor megnyílt a lehetőség, minden jövedelmünket erre fordítottuk. Az első licitálásnál még 500, a másodiknál 600, a harmadiknál 1000, negyediknél 1200, utána

45