Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

pedig 1000 forintért sikerült földeket szereznünk. így jött össze olyan 70 hektárnyi terület. Egy része a rokonoké, akik nem akarnak vele foglalkozni és kérték, hogy az ő földjüket is mi műveljük. Különösen örültem, amikor ősszel visszakerültünk az apám birtokába. 1000 forinttal licitáltuk, magas aranykoronája volt, tudtuk, jó föld volt. Az eredeti birtokunkat először nem vették számításba, de később ezt a terüle­tet is kijelölték. Ezek a földek hektáronként általában 30 aranykoronásak. Jf-n 1-6- ig osztályozták minőség szerint a földeket, a mieink ha nem is a legjobbak, de köz­vetlenül azok után második helyen következnek. A partos részek a magasabb aranykoronájúak, de vannak mellette gyengébbek is. A jövő évre már kijelöltük a kertészet területét. A tavalyi egy darab földhöz nyár közepén még két darab földet kaptunk vissza. A kertészetet nem lehet csinálni kor­látlanul, mert nagyon sok a kiadás. Néhanapján csak kell hívni valakit. Akik jön­nek, órabérbejönnek el, ami 60-80 forint között mozog. Fiatalembert nemigen lehet kapni. Mégha munkanélküli, akkor sem jön, hiszen ő megkapja a 8-10 000 forint se­gélyt, és akkor minek dolgozzon. Az ilyen inkább pihen. így inkább nyugdíjasok jön­nek, akik a nyugdíjukat egészítik ki ezzel a pénzzel. Az az igazság viszont, hogy a munkájuk is annyit ér, mint a nyugdíjasé. Kétfelé osztottuk a teendőket. A kertészet az enyém, többi földdel a fiam foglalko­zik. 16 hektáron őszi búza, a többin répa lesz. Cukorrépának a Galga-Zagyva szögé­nél levő, közel 10 holdas terület a legjobb. Kiszórtuk rá a műtrágyát, ami a szántás­sal bekerült a földbe. A korai hóesés miatt a szervestrágya csak később kerül ki. A kertészetet is beállítjuk a vetésforgóba. Görögdinnyét csak 7-10 évenként lehet ugyanarra a helyre ültetni. Sárgadinnyét sem lehet sokszor, az uborkát, a paradi­csomot is váltogatni kell. Tavaszi árpa is lesz, sörárpára gondoltunk. 5-6 hektáron kukorica is lesz. Legalább 10 hektáron termelünk cukorrépát, 10 hektáron pedig borsót szeretnénk. Ez most egy nagy kihívás, mert a férjemnek nagy borsóterülete volt ott. A konzervgyárnak pedig nincs megfelelő beszállítója. Előnyös, hogy nagyon közel vagyunk. A kiszemelt földterület csak 6 km-re van a konzervgyártól. Szemes­borsót szállítanánk, ami nagy gondosságot igényel. Nagyon fontos a borsó minősé­ge, mert ha megöregszik, akkor semmire se jó. Az volna a jó, ha a konzervgyár feldolgozná a paradicsomot. Mert hiába kérnek a paradicsomért Pesten 20 forintot, egyszerűen nem éri meg. Egyenként kell mind­egyiket berakosgatni, aztán napszámot, fuvart fizetni. Ha a gyár megadná érte a felét, akkor szép paradicsomot termelnénk. De tavaly is csak 7,50-et, 6,50-et, a sze­zonban pedig már csak 3 forintot fizettek, amiért nem érdemes leszedni. Legszívesebben a közvetlen áruátvételben lennék érdekelt. A jelenlegi ugyanis nem megoldás, hiszen a nagybani piacra kerülő árut egyszerűen mérgezzük. Ha egy szakember megnézné, hogy mennyi benzingőzzel telítődik a rengeteg primőráru, megállapítaná, hogy az a vegyszerek nélkül sem egészséges. Arról már ne is beszél­jek, hogy itthon leszedjük, becsomagoljuk és ráadásul holt fáradtan kocsiba ülünk, utána zsúfolt utakon visszük az árut. Felérünk a pesti piacra, ott fonnyasztjuk egy napig, utána a kereskedő hazaviszi, még egy nap fonnyasztja és utána méregdrágán eladja, ami már távolról sem olyan minőségű, mint amikor leszedtük. Sokkal egyszerűbb lenne úgy, mint régen volt. Olyan emberek kellenének, mint az egykori zsidó kereskedők. Itt nálunk is voltak hatan, meg H-ban is. Azok ponto­san tudták, hogy mire van szükségük. Lejöttek az áruért, kijöttek a földre és meg­mondták, hogy még azokat az árukat szedjék fel, mert el tudjuk adni. Erre volna szükség. Akkor nem kellene az embernek minden nap rohangászni, idegeskedni és rettegni a pénz megérkezéséért. Akkor lehetne a bankkal kapcsolatot tartani. De ilyen körülmények között ez csaknem lehetetlen. Mert ha egy ilyen területű földnél nem jól kalkulál az ember, akár mindene rámehet. 46

Next

/
Thumbnails
Contents