Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

zösen, egy kft-vel talán többre jutnánk. Ha öt ember összefog, mégis csak többet ér — gondoltuk. Közös érdek, hogy összeverbuválódjunk, mert akkora tőkéje egyikünk­nek sincs, hogy mindent meg tudjon venni. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Van, aki zöldségtermesztéssel foglalkozik vagy eladással vagy állattenyésztéssel. Errefelé soványak a földek, csak száll a homok a jf-i határban. Én rögtön láttam, hogy ezen az egész földön, gazdálkodáson nincs haszon. Amit én csinálok, az autó- szerelésen, azon van. A fiamat viszont felvették ide, a Mogyoródi úti Kertészeti Technikumba. Úgy vagyok vele, hátha ő majd kezd vele valamit, ezért látok benne mégis fantáziát. Magángazdálkodás kft-keretben T. Imre: Más alternatívákban is gondolkodtunk. Termeléssel is foglalkoztunk, 14- 15 hektárnyi területen dolgozgattunk. A múlt év aszályos időszaka miatt nem úgy alakult az eredmény, ahogy vártuk. Veszteségesek ugyan nem lettünk, de ez nem vigasztalt sohasem bennünket, többet szerettünk volna elérni. 1992-ben a szövetkezettől nem tudtuk megszerezni a felvásárló-telepet, így a kft nem tudott zöldárut felvásárolni. Helyette másféle kereskedés irányába mozdul­tunk. Indult a gázprogram a faluban, nekiláttunk a gázkészülékek beszerzésének és értékesítésének. Ezzel ugyan kicsit eltávolodtunk a mezőgazdságtól, de valami­ből fenn kellett tartani magunkat. Ehhez a család üzletének egy helysége támpon­tot nyújtott. A gáz vezetése nem szocialista módon ment. Tökéletesen, patent mó­don szervezték meg. Négy hónap alatt eltűnt minden gép a faluból és kész volt az egész. Nagy tételeket szereztünk be, és nyomott árakat tudtunk produkálni. Idén azonban erre már nem számíthatunk. Ezt a lehetőséget tavaly kellett és csak akkor lehetett kihasználni. Végeredményben elég tűrhetően jöttünk ki a boltból. Megvolt a fizetésünk, meg talán egy picit szaporodtunk is. A kft nagyon jó alap arra, hogy kereskedelmi tevékenységet bonyolítson az ember. Szerettünk volna külkereskedelmmel foglalkozni. Ez nagyon nehezen jött össze, mert a külföldi partner, akivel érdemes foglalkozni, a lefölözés taktikáját akarja ve­lünk szemben érvényesíteni. Gondot okozott, hogy régi, tsz-ben szerzett kapcsolata­im megszűntek. Régen különben is könnyű volt kereskedni, mert ott voltak a nagy felvásárlók: a Zöldértek, a nagy áfész-ek, s nekik nem volt probléma eladni árut. Tu­domásul kell venni, hogy a nagyvállalatok megszűntek, csak kereskedők vannak a színen. Azokat megtalálni, megbízható partnerre lelni, nem egyszerű dolog. Külön­ben is a zöldárú-kereskedelembe nem lehet csak úgy belevágni. Nagyon hiányzott egy megfelelő, mázsával, raktárral felszerelt épület a felvásárláshoz. Nem enged­hettük meg, hogy rögtön kiköltekezzünk, és így torpedózták meg ezt a tervünket. Idén újra várják az emberek, hogy elkezdjük, nagyon sokan megkerestek már ben­nünket. Mondtam nekik, lesz felvásárlás, az üzletünknél egy elég komoly épületet csináltam ahhoz, így hozzákezdhetünk. Ezzel kapcsolatban már most kezdjük a ve­tőburgonya beszerzését. Felírjuk, kinek mennyi kell, beszerezzük. A kft vásárolt egy burgonyavetőgépet, akinek igénye lesz rá, ezzel szolgáltatást fogunk végezni. P. Ferenc: A kft-ben húszegynéhány holdat műveltünk, abba dinnyét meg krump­lit ültettünk közösen. Először az ültetésnél találkozgattunk, mind az öt család kinn volt a földeken. A munkában összejöttünk, beszélgettünk és egyre szorosabb lett az egész. Közben szerencsétlenségemre eltört a lábam, két hónapig kimaradtam a munkából. Itthon idegeskedtem, hiszen alighogy belefogtam valamibe, mégsem ve­38

Next

/
Thumbnails
Contents