Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)
szén termékeinek nagy része nem raktározható. Márpedig a raktározáson alapul a haszon, ez közgazdasági törvény. A mezőgazdasági termelőnek hústermeléssel is kell foglalkozni, mert hasznosítani kell a terményeket, a takarmánygabonát ugyanúgy, mint a kukoricát vagy az árpát. Az árut „bőrbe kell tenni” — mondták a régiek. Tehát ostoba munkamegosztás az elkülönülő takarmánytermelő és állattenyésztő szervezetek szervezése. Ha külön gazdálkodnak, akkor mindenki drágán akar eladni és olcsón venni, a végén pedig nem tudnak megegyezni. A mezőgazda akkor jár jól, akkor tudja ezt kiküszöbölni, ha olyan terméket is termel, amelyek raktározhatok, mint például a gabonafélék. Igazán pedig akkor jut haszonhoz, ha a termelvény átvándorol az állatokba. Ha pedig ezek után nincs húsfeldolgozó üzeme, akkor ki van szolgáltatva a piac kénye-kedvének. Ha pedig a feldolgozóipar nem a termelők kezében van, akkor a vállalkozó csak korlátozott mennyiségű termék feldolgozására vállalkozik. Mindössze annyira, hogy a piacon nagy kínálat és alacsony ár legyen. O viszont fölfelé kicsi kínálattal jelentkezik, a kereslet ezáltal nagyobb lesz. Tehát arra törekszik, hogy minél magasabb árat éljen el. Ez a rákfenéje minden olyan gazdaságnak, amelyik nem szervezi meg a termelők termékeinek értékesítését. Nagyon fontos, hogy termékeik ipari feldolgozásra alkalmasak, és újra hangsúlyozom, raktározható állapotúak legyenek. Ha jó a termés, és látják, hogy a raktáron sok van, a következő évben abból nem termelnek. T. Imre: 1979-ben kezdtem a szövetkezetben, mint kertészeti ágazatvezető. Elég sokoldalú munkát végeztem, mikor idejöttem, 600 holdas kertészetünk volt. A paradicsom, a paprika és a dinnye termesztését irányítottam. Fokról fokra fogyott a kertészet, így agronómiái ágazatvezető lettem, a növényvédelem bizonyos folyamataival, a műtrágyázással és a tápanyag-utánpótlás szervezésével foglalkoztam. Utóbb erdész lettem, majd a felvásárlás a vezetője. Ezekben az években már mindennel foglalkozni kellett. Nem szűkülhetett le az ember figyelme az egyszerű végrehajtásra. Talán az erdészet jelentette a legkomolyabb váltást számomra, mert ott már kereskedni is kellett. Egyre szűkült a munkalehetőség a téeszben. A kertészet megszűnt, vittem az erdészetet. Az erdészet nem a tanult szakmám, de belejöttem. Mire ez megtörtént, abba kellett hagynom, mert visszajött dolgozni az erdészmérnök. Addig ugyanis ő volt a párttitkár, aki az erdészeti ágazatot jelenleg is vezeti. Végfül is érdekelt a kereskedelem. A kertészet vezetőjeként az értékesítéssel is foglalkoznom kellett. A magánéletben is efelé próbáltam tendálni, hiszen a feleségemnek 7-8 éve van egy magánboltja. O se végzett kereskedő, ápolónőként kezdett. A jb-i kórházban dolgozott három műszakban. Jöttek a gyerekek, és olyat kellett kitalálni, amit helyben is el tud végezni. Elég az hozzá, nyitottunk egy vetőmagboltot. Ezt egészítettük ki festékáruval, növényvédő szerekkel, mert ilyesmit nem árultak a faluban. Mivel a mezőgazdaság a szakmám is, tudtam, hogy megfelelő fajták kellenek, olyanok, amit keresnek is az emberek. Lassan aztán kezdtek bennünket megismerni. Tudták, hogy amire szükségük van, azt, ha törik, ha szakad, de megszereztük. Sőt normális áron, ami a kereskedelem másik rákfenéje. Melléfogásaink is akadtak. Edényekkel, porcelánáruval próbálkoztunk. Ezeket le kellett építeni. Bele nem buktunk, csak nem hoztunk új készleteket. Először 4-5 évig a szüléink házában árusítottunk egy mellékutcában. Utána a hagyaték árából 1991-ben megvásároltunk egy főúti épületet, amiben most van az üzletünk. Sok minden meghatározza az eredményt. Egyáltalán nem mindegy, hogy hol van a bolt. A vevők igényei szerint az áruskálát is szélesítenünk kellett. A tél fo33
