Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)

dómmal az anyáméknál. Olyan szobában, ahol kémény se volt, télen nem lehetett fűteni. A tisztaszobában nem volt fontos a kémény. Ugye, nem úgy volt, mint most, hogy az egész lakást fűtik, hanem csak egy helyiséget, ahol laktak. Ezzel is spóroltak. Alighogy szült a feleségem, kiraktak. Másnak, mire jött a gyerek, adtak lakást, minket meg akkor tettek ki, a sajátunkból. Jó lenne, ha az utódainknak ilyeneket már nem kellene megérniük.

K. Szabó Károly hetvenegy évesen ma is több hektár szőlőnek a művelője.

Én nem tudok enélkül lenni. így fogok — úgy látszik — meghalni.

S valóban, nem tudtam úgy a faluban megfordulni, hogy valahol épp ne ő tűnt volna fel, zöld kis teherautójának kormánya mellől — most már mint ismerősnek — kiintegetve. Nem ő az egyetlen ebben a közegben, aki fiatal emberre méretezett kemény munkával éli a nyugdíjas éveit. Bár ez nem minden kényszer nélkül maradt meg idős korára is életformájának.

A hetvenegy esztendőmmel szeretnék én is kényelmesebben élni. Abból a nyugdíjból, amit a tsz-től kapunk, nemigen lehet fennmaradni. 2290 forint járt először, ami azóta emelődgetett. Most van 8200 forintom. És mindezért odaadtam 33 hold földemet, benne 10 hold szőlőt!

Az egybegyűltek közül talán S. Juhász János a legdinamikusabb egyéniség. A hatvankilenc évével is újat kezdeni, vállalkozni kész. O az, aki a legnagyobb szenvedéllyel beszél. Szavaiban fortyog a harag. Láthatóan nem törték meg a nehéz évek, noha a jelenlevők közül ő került életének egy szakaszában a legmélyebbre. Huszonhét éves volt, mikor az állami gazdaság szervezésének idején perbe fogták. Ami itt akkor történt, az izsáki kulákperről mára már a múltat boncolgató publicisztikában is olvashatunk. 1951-ben tizenkilencüket tartóztatták le. Kettőjüket halálra ítélték. 1952. március 18-án végezték ki Újszászi Rókust és Adám Józsefet. Borbély Péter életfogytiglani kapott. Mások tíz-tizenkét éves börtönt. Hogy miért? Egymás után mondják többen is: ki-ki, amit tud.

— Koholmányok miatt.

— Mert kuláknak lett nyilvánítva a nép.

— Egyikükre ráfogták, hogy fegyverrejtegető volt.

— Egy légycsapóért.

Vincze József szerint az ő édesapját azért csukták be, mert nem volt a WC-n födő.

— Ez így volt kérem szépen.

Engem szervezkedéssel vádoltak — mondja S. Juhász János. De ebből egy szó nem volt igaz. Előbb másfél hónapot töltöttem magánzárkán, mert nem volt egy mill vallomásom se. Mikor fólvittek a tárgyalásra, Hargitai Hermann Ottóval, az elsőrendű vádlottal szembesítettek. 0 kijelentette, hogy még életében se látott, nemhogy a nevemet hallotta volna. A másodrendű vádlott az anyósom rokona volt. Olyan haragos forma viszonyban álltunk — a birtok miatt. Fölállt, lesütötte a szemét: Igenis, Juhász, elmondtam neked mindent, és megígérted, hogy velünk tartasz. Erre én úgy feleltem, hogy ez ellen az ember ellen száz tanút állítok, hogy köszönő viszonyban se voltunk soha. A bíróság azt mondta, hogy nem fogadhatnak el tanút. Föltételezhető, hogy Borbélynak van igaza, nem nekem. Előttem hirdették ki tizennégy vádlott ítéletét. Tíz-tizennégy éveket kaptak. Mert beismerő vallomásokat tettek. Aláírtak, szegények, mindent. Azt mondták, fekete? Rámondták, hogy fekete. És még hozzátette a bíró, hogy figyelembe vették a beismerő vallomásokat. Tizenötödiknek kerültem sorra én. Hát hallom ám: tekintettel a makacs tagadására, öt esztendő... Isten engem úgy segéljen, elnevettem magam. Pedig olyan gyenge voltam, hogy kétszer is neki köllött rugaszkodnom, hogy föl tudják egyenesedni ültő helyemből, ha fel akartam állni. Annyira tönkretettek! Márianosztrára kerültem.

63