Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Dobozi Eszter: Tíz körömmel, (szociográfia, I. rész)

— Megmentette — teszi hozzá más. És nevet. A nevetéséből kihallani az iróni­át. — De legalább most visszakerült, böcsületére legyen mondva — és ezzel le is zár­ja a témát a tanító úr. K. Szabó Károly, a Gazdakör elnöke érkezik meg ezalatt, és veszi át a szót. „Hát itt vagyunk, kérem. Hadd tegyem hozzá, hogy hála a vezetőknek. Mert ha nem akarták volna, szent meggyőződésem, hogy még ma se lenne a miénk ez a helyi­ség. Támogattak bennünket.” És a tervekről beszél. A tradícióknak szeretnének a folytatói lenni. Az Ezüst- és Aranykalászos gazdatanfolyamok mintájára előadá­sokat szervezni a gazdálkodóknak. „Mert régen is innen kerültek ki, a Gazdakör tagjainak a fiaiból a legjobb szakemberek” — mondja K. Szabó Károly. „Innen ju­tottak el technikumokba, főiskolákra, egyetemekre.” A mostani, a megújuló Gazdakör tagjai hetvenen vannak. Jórészt idős emberek. A hatvankilenc éves S. Juhász Jánost az elnök mint a legfiatalabb tagtársát mu­tatja be. S valóban, akik érkezésemnek hírére összeverbuválódnak, mind messze túl vannak már a nyugdíjkorhatáron. A kézfogásuk árulja el, hogy legtöbbjük ma is dolgozik. A munkájukat hagyták félbe erre az augusztusi délelőttre, hogy talál­kozhassunk. És fogadnak szívesen. Nincs kétkedés a szemükben. Biztatni se kell nagyon őket a beszédre, mikor megtudják, hogy a véleményük érdekel. Hogy mit gondolnak a földkérdésről, a kárpótlási törvényről. Zaklatottak. Felindultak. Elégedetlenek. Türelmetlenek. A nagyközség két gaz­dálkodó üzeme közül az egyikben, az állami gazdaságban még 1993 nyarának vé­gére, őszére sincs érvényes, elfogadott döntés a földalap kijelöléséről. S ígéret se, hogy a közeljövőben elkezdődhetnék a törvény végrehajtása. Az eladósodott állami gazdaság földjeinek nagy részével ma már nem rendelkezik szabadon. A bankok a hitel fejében jelzáloggal terheltek megjelentős területeket, ingatlanokat. Míg az adósságot nem rendezik valamiként, addig a földekhez nem nyúlhat senki. Sokáig dúltak a viták a Sárfehér Tsz földalap kijelöléséről is. A nyár nem hozott eredményt. Csak őszre született meg a jogerős határozat. A tulajdon rendezése azonban ezután is váratott magára. Csakhamar kiderül, hogy a Gazdakör asztalát körbeülök nyugtalanságára nem csupán e mostani sajátos helyzet szolgál magyarázatul, amely Izsákon kialakult. Fellobbanásaikban ott lappang egész megszenvedett életük sérelme, minden bán- talma. Mai helyzetükről nem is tudnak úgy beszélni, hogy ki ne térjenek az ötve­nes-hatvanas évek megpróbáltatásaira. Haragvásukat nem is értheti igazán, aki nem tudja, hogyan élték át az elmúlt évtizedeket. Ahány törődött arc előttem, annyi dráma. K. Szabó Károly kálváriája például úgy kezdődött, mint sok más gazdáé Izsákon. Kilakoltatták a saját lakásukból családostul. Kilenchónapos volt a fiam. Akkor kezdett — emlékszem — járni. Egy este odajött hozzám a tanácselnök, a füstös. Azt mondta, másnap reggel 8 órakor vigyem be a kulcsokat. Akkorra üres legyen a ház. Jön Budapestről, aki Izsák párttitkára lesz. Szüksége van a lakásra. Ha nem teljesítem a parancsot, fél kilenckor találkozunk Kecskeméten. Egész éjszaka pakoltunk, és reggel nyolckor ott voltam a tanácshá­zán. Nem akartam a párttitkár úr miatt börtönbe kerülni. Úgy voltam vele, ha ed­dig megúsztam, most ezért ne kerüljek börtönbe. És ekkor nagy nehezen, körülbelül hat esztendőre csináltak apárttitkámak egy lakást. Addig én ott szorultam a csalá­Több K. Szabó nevű család él a faluban, az itt szereplők nincsenek mind rokonsági kapcso­latban egymással. 62

Next

/
Thumbnails
Contents