Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Kovács János: Őrzött szív
Kovács János Őrzött szív Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. A Példabeszédek 4:23. koporsó mellett három feladata van a prédikátornak. Szólni arról, aki letette az életét az egyszeri, megismételhetetlen jelenséget. Másodszor vigasztalni kell a megszomorodott szívűeket. Végül hitvallást kell tenni Krisztus haláléiról és feltámadáséiról, arról az üdvösségről, amit O szerzett nekünk. Zám Tibor koporsója mellett mind a hármat tenni nehéz. A ma ismert vallási normáik szerint nem volt vallásos ember. Kálvinistának vallotta magát. A kálvinizmust a reformáció utáni történelem hívta elő és formálta „világképpé”. Századokon át a magyar kultúra és társadalmi lét egyik fő mozgatója volt, mert azok látásává lett, akik átérezték a megmásíthatatlan eleve elrendelést, hogy csakis a népben és a népért lehet élni. Tudósok, költők, írók, fejedelmek és a „kántortanítók” névtelen élete bilincselődött erre a szellemi láncra. Az eleve elrendelés titkos szálai szőtték át Zám Tibor emberileg befejezetlen életét. Sorsa, kusza, alig követhető zarándoklása — ahogy mondta — az „Isten-könyvében megíratott”. Látszólag O volt közöttünk a legszabadabb ember. Nem függött előítéletektől, közvéleménytől, divattól, izmustól. Nem lehetett hajlítani, cicomázni, komfortizál- ni. Ha saját belső törvénye úgy kívánta, átlépett mindenen. Ez a szabadság azonban egy belső törvényből, a léte kényszerűségéből, az eleve elrendelt élet változtathatat- lanságából tört elő sokszor visszavonhatatlanul. Az „ilyen vagyok” nem konokság volt, vagy valami lemaradásból következő gyermeki dac, hanem belső megalázkodás az eleve Elrendelő előtt. így érthető: Túl a poklon utolsó mondata. „Bármi jó, bármi rossz is jöjjön, minden történést méltósággal kell fogadnod: POKOLT JÁRT EMBERHEZ ILLŐEN.” Zám Tibor minden féltett dolognál jobban őrizte szívét. Nemcsak a lassan naggyá nőtt hússzívet, hanem a belső embert is. Tudta, lenni-élni annyi, mint szolgálni egy teremtő gondolatot, átizzani a meghódított igazság belső tüzétől. Ez adta az írástudó alázatát. Ezért merülhetett a látszatvilág alá, hogy az igazságot fedezze fel, s írja le úgy, ahogy „szeplősen fogantatott”. Látása prófétává tette a szó eredeti értelmében; ELŐRE MONDÓ lett. írásainak szerkesztését az előre mondó szándék határozta meg. Mi lesz velünk, hajön a vákuum? Az életről azt vallotta, hogy „nem statikus, hanem mobil”. Ezt az életmobilitást alig-alig követhettük. Koporsó melletti szomorúságunk, hogy már nem írhatja le za- rándoklásának titkait, feríiéletének „görbéit”. Zám Tibor koporsója mellett vigasztalni se könnyű. A gyászolók névsora csak ennyi: akik szerették. Mit tehetünk mást, mint kibuggyan szánkból a világmártír szó — SZERETET. Ennek a szónak jogosultsága van, mert Tibor partner volt mindenkivel, ezért a szeretet ellentéte is igaz. SZERETET, ezt kell meghallani annak is, aki a legtöbbet veszített. Jákó újrakezdésének asszonya — „keress egy korban hozzád illő, tisza szívű asszonytársat, aki sohasem kérdezi meg, hol voltál, hová 50
