Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Hatvanöt éve született Zám Tibor - Kovács János: Őrzött szív
mész, mikor jössz, viszont keveset beszél, keveset költ, megbecsüli, hogy megbecsülik.” Búcsúzik egy asszony, aki elhordozta az utolsó évek kemény gyötrődéseit. Búcsúzunk mind a felejtve vigasztalódok. Végül most is meg kell vallani az anyaszentegyház egyetemes hitvallását a feltámadásról és az örök életről. Van ebben a kísérletben minden alkalommal valami vakmerő elszántság, mert a múlandósággal a tér és idő történéseivel szembe kell mondani, hogy Krisztus feltámadt a halálból. Ez az isteni tény belekiáltotta embersorsunkba „En élek és ti is élni fogtok!” A halál ezért legalább annyira kezdet, mint amennyire vég. Keresztyén látásunk szerint a mi véges életünk nem egyéb, mint lassú fejlődés a látható világból a láthatatlanba. Talán erre érzett rá Zám Tibor, amikor a következő sorokat írta: ,A véletlenül visszanyert élet első pillanatának harangkongása közben egy mondat fényesedik fel a református anyaszentegyház halott kisérő liturgiájából: Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? Elnyeletett a halál diadalra... hála az Istennek, aki a dia- dalmat adja nekünk a mi Uruk, Jézus Krisztus által.” Amen! (Elhangzott Zám Tibor koporsója felett; 1984. május 10.) Kaszáló, 1927 körül 51
