Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Alföldy Jenő: A késleltetett rím (Bevezető Tóth Bálint és Marsall László költői estjén)
köztük is a legmerészebb... költői radikalizmusában van valami egyedülálló... Költészetének látható kezdeteitől a szürrealizmus és a konstruktivizmus kettős centruma körül meghúzott ellipszis területén látom... mindkét stílusirányzat a húszas évek első felének izmusaihoz tartozik. Mégis, egymással a lehető legélesebb ellentétben álló két irányzatról van szó, mely Marsall verseiben óriási feszültségtől vibrálva alkot egységet. A szürrealizmus lényege a tudati gátlás és kontroll alól felszabadított lelki működés szabad képzettársításainak folyamata, a konstruktivizmusé pedig a matematikai és mértani egzaktságigény tudományossággal vetekedő meg- tervezettsége és precizitása.” Ha ez a két sarkpontja költészetének, akkor ezen belül kell beszélni nyelvi fantáziájáról, a lettrista irányzathoz közelítő játékosságáról, az akusztikai kifejezés kísérleteiről, melyek hangjátékaiban is lényegesek. Mindezekről beszélni kell, akárcsak csillámló humoráról, kedélybeli gazdagságáról, külö- nös-különcös bölcseletéről, az irodalmi hagyománykincshez való fesztelen viszonyáról és megjelenítő erejéről. És beszélni kell még a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek politikai-közéleti viszonyaira ráolvasott költői véleményéről is, ami mágikus voltában izgalmas, noha sosem tartott igényt a politikai költő vagy az ellenzéki lírikus címkéjére, csupán a szabad művészember eszményképe lebegett a szeme előtt. Itt jegyzem meg, hogy bár Marsall költészete mentesült minden ideológiától, s aligha sajátíthatják ki a nemzeti fanatikusok és elfogultak, hazafias érzései mélyről és váratlan helyzetekben törnek föl verseiben, hogy ölelkezzenek az európai kultúra nemzetközi értékeivel, s azokkal kölcsönösen erősítsék egymást. „Primus inter pares”, első az egyenlők közt — mondta legavatottabb értékelője, Határ Győző a Szabad Európában. Mintha itt teljesedett volna be Tóth Bálint jövendölése „a dobogó felső foká”-ról a László—zászló rímpár késleltetése közben. Hartai tóparton, 1931 47
