Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Kerék Imre: Mintha az ős szemével; Novgorod; Sapphicus; Oscar Kokoschka; Téli táj (versek), Műhelynapló
Novgorod ikonok aranya izzik ó templomok falán álmomban valaha régen járhattam itt talán s most éberen újraélem a régi perc örömét tornyokon és kupolákon alkonyi nap tüze ég alkonyi nap tüze csillan tornyokon és kupolán álmomban valaha régen járhattam itt talán az Idő harangja kondid fülemben ősi neved vérszínű bástya tövében csöndálmú nyírfa lebeg csöndálmú nyírfa lebeg vér színű bástya tövén álmomban valaha régen járhattam erre én ikonok aranya izzik csukott szemhéjam alatt Novgorod Novgorod mintha víz alól szól a harang Sapphicus Nyelvemen még áfonyaízű csókod édessége, még tenyeremben érzem mellbimbóid fölmeredő hegyének lágy feszülését. Arcod, vállad hűlt nyoma ott dereng még fekhelyünkön s mélyre ivódva őrzi testem minden pórusa illatát hófényű csípődnek,
