Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Kerék Imre: Mintha az ős szemével; Novgorod; Sapphicus; Oscar Kokoschka; Téli táj (versek), Műhelynapló
míg te sodródsz hajnali forgatagban, s engem, mintha sűrűszövésű háló: átfon lassan fojtogató hiányod. — Merre lehetsz most? Vetkőztetve szép alakod pucérra, vágytól izzó férfiszemek kisérnek? — Jó, hogy nem látsz, rajtam amint a féltés vad szele átfúj. Oskar Kokoschka: Téli táj Hóborított csúcsok fölött rézvörös napkorong világít, narancsszín derengésbe vonva a fák ezüstös koronáit. A völgyi úton szán suhan, előtte kutya fut csaholva, szikrázó lópatkók nyomán félholdak vésődnek a hóra. Kétfelől elrohan a táj: karcsú fenyők és csontváz bokrok, remegő huzalaival a fölmeredő sürgönyoszlop; tovatűnnek álomba-dermedt szántóföldek, tágas kaszálók, amint fölöttük szél süvít, gyöngyszilánkos zúzmara szállong. S mintha utasai mi volnánk, a kitáruló végtelenbe velünk röpülne az a szán, s a távol gyermekkor üzenne és hívogatna egyre messzebb, fölmutatva rejtett csodáit... Siklunk havas csúcsok között. Rézvörös napkorong világít. Műhelynapló A-Ä. -Ä-ligha akad alkotó ember, akit munkája végzése közben ne fogna el olykor valami megnevezhetetlen szorongás, nyomasztó közérzet, ha arra gondol: van-e egyáltalán, s mi az értelme küszködésének, sikerül-e valamiképp nyomot hagynia maga után, bármily parányi jelét annak, hogy ő is gyarapította valamivel a nagy egészet, s nem élt egészen hiába? Nem meddő erőlködés-e törekvése a lehető tökéletes teljesítmény elérésére vagy legalább megközelítésére? Miközben naponta szembesülni kénytelen az emberi alkotó szellem legnagyobb, láthatatlan ellenfelével: az Idővel. Miközben tapasztalni, belátni kényszerül, hogy a maguk korában jelentősnek ítélt értékek, remekművek hullanak ki annak szigorú rostáján, olyan alkotások is feledésbe merülnek, jóvátehetetlenül sodródnak a pusztulásba, mint Leonardo Utolsó vacsora című freskója, melyet menthetetlenül kikezdett az enyészet. S vajon, nem ugyanez a sors vár-e az emberi szellem minden művére végül, ha arra gondolunk, hogy Földünk élete valami25
