Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - Kerék Imre: Mintha az ős szemével; Novgorod; Sapphicus; Oscar Kokoschka; Téli táj (versek), Műhelynapló
Kerék Imre Mintha az ő szemével Anyám, nem látott soha tengert, s Európa zsúfolt képtárai sem tárták föl előtte kincsüket, pedig megélt már hetven évet. Korai lány korától neki megtapasztalt valóság volt a Van Gogh-i búzamező, a kék magasban gyöngyöző pacsirtaének. S pipacsok: a táj lüktető, nyitott sebei vérezték be álmait, ha enyhetadó bokorárnyban, a dűlővégen lepihent egy kicsit. Szőlőskert bordóvörös levelekkel zizgő, töppedt tőkéi közt cipelte zöldüveg-fényű fürtökkel telipúpozott kosarát, akár Arles görnyedt szüretelői, s arcához lenyúlt hamvas-bársony gyümölcseit kínálva mandula>, szilva-, barackfaág... Anyám nem látott soha tengert, képet is csak a Bibliában, kalendáriumban ha látott. S most már késő! Megfáradt nagyon. Helyette is nekem kell néznem, mintha az ő szemével látnám, az idegenség meghasadt csontburkából kitüremlő világot.
