Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Fodor András: Paradicsomkert (Lakatos István könyvéről)
hogy Szabó Lőrinc már a kamasz költőnek is milyen pontos diagnózist adott, hogy oly korán, mikor még senki nem gondolt rá, a kiváló prózaíró lehetőségét is fölismerte benne, nem csoda, ha a tanítvány szokatlan érzelmességgel fejezi ki iránta való háláját: „Egek és világít lelkemben leveled.” * * * Akadt nem egy költőbarátom, aki évekig, évtizedekig nem írt, legalábbis nem mutatta meg semmilyen lírai munkáját, mégis el tudta hitetni, hogy állandó alkotói készenlétben van, hogy az időt, a világot költőként éli át, dolgozza fel. Lakatos miatt azért aggódtam, mert a kényszerű hallgatás idején, valamikor az ötvenes évek közepén láttam néhány kéziratos költeményét. Ezek játékos manierizmusa tévútról árulkodott. Semmiképp sem láttam bennük a korábbi dacos klasszicizálás új, eredményes formáit, még inkább nem a kutyát korbácsoló szadista nagynéni döbbenetes látleletének (Igazság), sem a Kutyáknak hegedű, sem a Jura, sem a Decemberi elégia méltó folytatását. Beismerem, akkor is némi tartózkodással figyeltem rá, amikor az 1956 szeptemberi író-közgyűlésen a semleges írók hosszú programbeszédét mondta a számon- kérő sértettség szokatlanul éles hangján. Beláttam ugyanakkor, hogy a benne nyugtalankodó lelki krízis motívumait nem ismerem, nem élhetem át igazán. Talán ezért is sodródtam el hozzá egy alkalommal az 56-os forradalom leveretésének nyomasztó napjaiban. November 10-én Kiss Károly vezetett föl az Alkotmány utcai ház V. emeletére, Lakatos utolsó albérleti lakásába. Feleségén kívül Sándor András volt nála s számolt be éppen a dunapentelei ellenállás történetéről, meg arról, miként volt az ottaniak megbízásából tárgyalni a pártközpontban, hogyan szembesült november elsején Gerővel, amint egy tankból rohamsisakosan kiszállva, nagy garral intézkedett. „Beszélgetés közben először nézek szét a költőtárs környezetében. Sok könyve van. íróasztala előtt Révai Lexikon-sorozat; a szabályosan, mégis extravagáns rendben fölaggatott képek alatt hosszú szárú pipa, Dohányzóknak! fölirattal. Ez és néhány más különcség arra a játékos-intellektuális életstílusra utal, amit én inkább csak hírből és bizonyos Thomas Mann-írásokból ismerek. Ilyen környezetben az ember sohasem tudhatja, mit vegyen komolyan, mit tekintsen kamaszos ötletnek. A házigazda mindezzel együtt nem ellenszenves. Mutatja az általa is szerkesztett Igazság napilap három utolsó, illegálisan megjelent számát. Tegnap óta nincs mód a kiadatására. A nyomdákat és a nyomdászokat az oroszok rendkívüli éberséggel őrzik.” A többit, a két hónappal későbbi letartóztatást, a börtönben a lopott ceruzacsonkkal elkezdett Aeneis-fordítás történetét ismerhetjük már. Egy szellemes visszautalás, — Lakatos-motívumokat összekötő töretlen játékosságának bizonyságául a Paradicsomkert 404 oldalának utolsó soraiban is található: 1956 szeptemberében, a bécsi Grabenen sétálva mondja neki Devecser Gábor: — Be kellene téged zárni egy cellába------És akkor kiengedni csak, ha kész az Aeneis. Hamarabb megtörtént, mintsem gondoltuk volna.” * * * Akikkel —jobbára a volt Új hold köré gyűlt eszmetársakkal — baráti közösségbe kerül, azoknak 1957-től sorban jelennek meg fiókban maradt, vagy új, eredeti művei. Lakatos még több mint tíz esztendeig gyakorolja a neki korábban kijutott penitenciát, a költői igényű, saját írói életművet helyettesítő verses műfordítást. 122
