Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Pintér Lajos: Kormos-evidenciák (Egy boldog nap szomorú leírása)
közé ültünk, s kihallatszott, hogy egy ideje a Haladás játékát dicsérjük? — ki tudja? Az is furcsa volt rajtunk és bennünk, mérlegeltem alaposabb körültekintés után, hogy körülöttünk mindenki egy szál trikóban napozott, élvezte a gyönyörű kora nyári napfényt, mi meg mindketten — hisz reggel óta magunkon felejtettük a vastag ballonkabátot — ott ültünk fázósan, a kabát nyakát is magunkon összefogva. Mint akik nagykabátban vannak a strandon... Szinte fenyegető pillantásokat is láttam, ezért — csak szemmel pillantván én is —jeleztem Pistának, hogy lassan mennünk kell. Be a belvárosba, modta Pista —, Luca lányomért megyek az óvodába! — tette hozzá győzedelmesen. Óvodába? Bölcsődébe? — már nem emlékezem, csak arra, hogy a Petőfi Sándor utca táján mentünk, túlhaladtuk a Korzó éttermet jobbról, s mentünk a Vörösmarty tér irányába. A Petőfi Sándor utcából nyíló kis utca sarokházánál álltunk meg, ott volt a Luca óvodája. Várj meg itt! — mondta Pista, s bement az öregecske épületbe. Azt hiszem, sokáig vártam, míg végre visszajöttek. Pár szót váltottunk még, akkor láttam őt utoljára, ahogy kézenfogva elsétálnak a kora nyári ragyogásban, a késő délutánban: apa és óvodából szabadult, boldog kicsike lánya. „Hajha barátaim” — mit mondjak róla még? Akik ismerték, akik ismerik, azoknak úgyis nehéz szavakat találni, újakat. Akik nem ismerték, azoknak áll itt leírván dokumentálásul ez a boldog-szomorú nap. Akik nem ismerték, azoknak itt állhatnak a Hamletból vett szavak is. Hiszen Yorick volt barátunk, ő volt szegény Yorick, akiről kérdezik a shakespeare-i mondatok: „Hová lettek dalaid? Villámló élceid?” S akire olyannyira illik a jellemzés, Yorick „végtelen tréfás, szikrázó el- mésségű fiú volt.” SINKA ISTVÁN VÁLOGATOTT VERSEI r ■s I Uv' *-> V* <'S k. U.k CxSLyA/7 : c-)—* k /t-e— \ i-'v> \ 1 kif TV- ^ M? , ■=) 'Rl KOZMOSZ KÖNYVEK, 1977 Kormos István dedikációja 69
