Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3. szám - Tarján Tamás: Jön a hajnal fényességgel (A ráébredés-motívum Nagy László lírájában)

áradatába, amikor ennek meg kell lennie; nem késlekedve s nem korábban. Az aranyálma és az aorták vér-gömbjei az alaki megfeleltetéssel eggyé, egységessé rendezik a beérést, és az élet bevégzését. Stabilitást, végérvényességet, kész-séget áraszt a vers: irthatatlan a bizalom, megfellebezhetetlen a látnoki tudás. Monotónia nélkül szilárd, le- és bezáró az a-a-b c-c-b rímstruktúra is, melyet a ragrímek okán az a-a-b a-a-b képlettel is le lehetne írni. Nagy László többször és félelem nélkül nyilatkozott a halálról. Legismertebbek azok a szavai, amelyeket (az utóbb megszakadt szívű, és általa elsiratott) Kormos István-interjújában mondott: „Elkészültem már minden jövőbeli rosszra, a halálra is. Nagyon szeretem az életet, de a halál már nem probléma előttem... ” Ezért várja derűvel, megbékélten — az értékteli arany jelzőt háromszor is csillogtatva — az elaltató ráébredés percét: az egyetlen pirkadatot.

Több mint tizenhat éve, hogy az a perc elkövetkezett. Eljöttek Nagy Lászlóért a harangok. Ha az ugyancsak „hajnalos” Az angyal és a kutyák — a „Mellemet nyomta nehéz álom...” kezdetű korai vers — harmadik, befejező szakaszát mormoljuk, talán vigasztalódhatunk egy kicsit. „Korán ébredtem, fájt a szívem, / éreztem, valóság volt az álom, / angyaltollat keresni mentem, / hó ragyogott az egész világon” — duruzsolnak a sorok, s mi igyekszünk remélni, hogy Nagy László, midőn hívta a pirkadatot, csak angyaltollat keresni ment.

f 0Or? £,

,lt& hí/;

_ '

__ __ I ^ L i.' j\r7 ti Wva * n Aa cL(aASIa- varr n* rrrftfili- ^ óV,

X*r\Í6v> íwífiZCvJ. VZ,7(/ít <v/Av HvudT

r b+J Vv\A faj•

il fmCi trsJtl1-fy. w

tty'll* UujJ))

Keresztury Dezső levele

65