Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3. szám - Temesi Ferenc: Csak tiszta Forrásból
Temesi Ferenc Csak tiszta Forrásból A. ™ agyon kezdő voltam még, de valamikor annak is kell lenni. A Tiszatájban a helybéli zsenik nagy száma miatt csak másfél év múltán közölték az első írásomat. Megloptak: az első megjelent írás örömét vették el örökre tőlem. Ilyenformán nem csoda, hogy gondoltam egy merészet és nagyot: nem várok én újabb másfél évet a következő írásommal, hanem elküldöm az új szomszédvárnak, a kecskeméti Forrásnak. Meglepett, hogy rögtön válaszoltak és rögtön le is hozták az írást és utána a többieket is. Hogy ez mikor volt? Úgy 69 körül lehetett. Igen: biztosan 69 volt, mert emlékszem, a megadott postafiók száma is pont 69 volt. Azt nem tudtam én, hogy a szerkesztőség akkoriban egy Varga Miska (?) nevű ember aktatáskáját jelentette. Mondom: ártatlanka voltam még. Hogy a kezdésem nem lett mindjárt vég is, ahhoz persze még egy másik lap, a debreceni Alföld is kellett. Vidéken kezdtem már író lenni, hogy finoman fogalmazzak. Az egyik első írásom, mely ihatott a Forrásból, viselt egy kalapot. Ez egy mottó volt, mégpedig angolul (szokatlan, de ezt se bánták a szerkesztők) és imigyen hangzott: How does it feel How does it feel To be without a home Like a complete unknown Like a rolling stone? Nincs mit szépíteni a dolgon, ezt egy bizonyos Robert Zimmerman nevű egyén írta, aki Bob Dylanként énekelte varjú hangján a költeményeit. Lefordítsam? Lefordítom. Milyen érzés, milyen érzés hajléktalannak lenni, tök ismeretlennek, sodródónak, mint az ördögszekér? Hogy milyen érzés? Hát szar. Erről próbádt beszélni az a novella. Egy nemzedék hajléktalanságáról, ismeretlen voltáról, sodródásáról. A novella szerényen szólva is rossz volt, de ahogy mondani szokás, voltak biztató mondatok benne. Ennek ellenére vagy tán épp ezért, meghívtak az első irodalmi tanácskozásra is, amelyet a Forrás rendezett. Egy ilyen kezdőt, mint én! Szegedről ketten voltunk Petri Rikével. Rike akkoriban még volt olyan tehetséges, mint Veress Miklós vagy Szepesi Attila, mert poéta natus volt, de évek szívós munkájával elpusztította a benne lakó tüzet, és Petri Csathó néven vált ismeretlen költővé. Akkor én még fölnéztem a Rikére, nem tudtam, hogy a tehetség csak egyszeri belépő és a szorgalom a bérlet. Egyáltalán, mit tudtam én akkor ezekről? Az tetszett, hogy az egész tanácskozás egy pohár jófajta kecskeméti barackpálinkával kezdődött „a tanácskozás sikerére”. Már zajlottak a fölszólalások, amikor beesett szegény Kalász Laci Szalonnáról. Költőben ilyen részeget még nem láttam, ami nagy szó. Az ebédnél a Pardi Anna asztalához kerültünk. Anna veszedelmesen 52
